Függőben a Barátság
Augusztus 4-én leálltak a Magyarországra irányuló orosz olajszállítások, az ukrán hálózatüzemeltető Ukrtransznafta ugyanis nem kapta meg a Barátság kőolajvezeték déli ágán Csehország, Magyarország és Szlovákia felé juttatott orosz energiahordozó után neki járó tranzitdíjat orosz partnerétől, a Transznyeftytől. Utóbbi állítólag már július 22-én elküldte a pénzt, ám az útközben elakadt, 28-án pedig visszaérkezett a feladóhoz. Az utalást a Gazprombank kezelte, amelyet – éppen az energiakereskedelem zökkenőmentessége érdekében – nem sújtanak a nyugati szankciók, de hatósági engedélyre azért szükség van a vele való üzleteléshez. A Transznyefty szerint ez okozta a fennakadást.
A szállítások leállásáról hétfőn – külföldi források alapján – megjelent magyarországi híradások azonnal kisebb pánikot okoztak: a Mol részvényének árfolyama megroggyant, a forint gyengült. Pedig a magyar olajvállalatnak egyelőre jelentős tartalékai vannak, az országos stratégiai készlet pedig három hónapi fogyasztásra elegendő. És az is előfordult már, hogy a Barátság vezetéken megszűnt az Európába irányuló olajszállítás, méghozzá nem is olyan régen – igaz, akkor nem politikai okok álltak a háttérben: 2019-ben szennyeződés került a hálózatba, ami károsíthatta volna az olajfinomítókat. A leállás akkor közel egy hónapig tartott.
Jelenleg a karbantartás alatt álló százhalombattai feldolgozó nem működik, így most nem is az az első számú kérdés, hogy van-e elég nyersolaj, hanem hogy az ottani termeléskiesés miatt lesz-e elég benzin és főleg gázolaj a kutakon. A kormány ezért felszabadította a stratégiai üzemanyagkészlet egy részét. A Molnak még egy finomítója van a régióban, Pozsonyban, ám az nem képes egymaga kielégíteni a szlovák és a magyar keresletet, ráadásul szintén a Barátság vezetéken importált olajat dolgoz fel.
Hosszabb távon már komoly problémákat okozna a kiesés, a térség finomítói ugyanis leginkább az Ural kőolajtípus feldolgozására rendezkedtek be. Ez ugyan kiváltható más fajtákkal, de nem egyszerűen és nem is olcsón. A százhalombattai és a pozsonyi finomítóknak van vezetékes kapcsolatuk az Adriai-tengerhez, a horvátországi terminált azonban tankerhajókról kell „etetni” a világpiacon beszerzett kőolajjal. Ráadásul az adriai vezeték kapacitása jelenleg nem elegendő mindkét Mol-finomító teljes kiszolgálására. Magyarország esetében a helyzetet súlyosbítja, hogy miután a kormány a 95-ös benzin és gázolaj nagykereskedelmi árát is korlátozta, a független üzemanyag-importőrök felhagytak a ráfizetésessé vált tevékenységükkel. Így most az eddig általuk az országba hozott mennyiséget is a Molnak kellene pótolnia.
A magyar olajmulti nem verte nagy dobra a leállást, azt először a nemzetközi sajtó szellőztette meg a Transznyeftytől kapott információkra hivatkozva. A HVG-nek később siettek leszögezni, hogy dolgoznak a megoldáson, még azt is felajánlották, hogy átvállalják a díjfizetést az orosz féltől. A cseh hálózatüzemeltető ugyanakkor azt közölte: információi szerint napokon belül újraindulnak a szállítások. Abból, hogy első körben minden illetékes elhallgatta a szállítások elakadását, ugyancsak arra lehet következtetni, hogy a probléma átmeneti. Komoly konfliktus esetén ugyanis Moszkvának az lenne az érdeke, hogy világgá kürtölje: az ukránok miatt nem tudja teljesíteni kötelezettségeit. Vlagyimir Putyin újabban már nem kezeli tabuként az energiaexportot, a gáz- vagy az olajszállítás akadozását kiváló alkalomnak látja némi erőfitogtatásra, minimum kommunikációs szinten. De Kijevnek sem érdeke a tranzit sérülése, hiszen minden fillérre szüksége van a védekezés folytatásához, illetve az ország legalább valamennyire működőképes állapotban tartásához, és persze a Nyugatot sem akarja magára haragítani. A magyar kormánynak pedig belpolitikai okokból lenne fontos, hogy minél előbb és minél hangosabban tolja el magától a felelősséget. Az eddigi tapasztalatok alapján lehetőleg a kijevi vezetésre.
