Újraindultak ugyan a kőolajszállítások Oroszországból Magyarországra, ám az üzemanyaghiány marad, a százhalombattai finomító félgőzzel megy, a benzinkutakat a hatósági ár fojtogatja. Egyesek tiltott tőzsdei machinációkat sejtenek a háttérben.
Üzemanyag-kínálat egy Shell-kúton. A bőség zavara
Veres Viktor
Mélyfúráselőtt
A százhalombattai olajfinomító. Nehéz feldolgozni
Túry Gergely
„Indokolt lenne rendőrségi vagy akár nemzetbiztonsági vizsgálat arról, vajon kötöttek-e valakik úgy üzletet a Mol részvényeire, hogy tudtak a Barátság kőolajvezetéken érkező szállítások leállásáról” – mondja Dióslaki Gábor, a Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetségének elnöke. Simán történhetett ugyanis ilyen azok után, hogy augusztus 4-étől nem érkezett olaj a vezetéken, ám erről a nyilvánosságot csak öt nap elteltével, 9-én tájékoztatták, akkor is csak a nemzetközi sajtó alapján. Utóbbi mozzanat egy tőzsdei vállalat esetében már önmagában problémásnak tűnik – teszi hozzá. Czeglédy Csaba ügyvéd, baloldali politikus a közösségi oldalán ígérte meg: feljelentést tesz bennfentes kereskedelem gyanújával. Azzal érvel, hogy miközben az olajtársaság nem tette közzé a fejleményt, „a Mol vezetése pontosan tudta, hogy mihelyst az információ nyilvánosságra kerül, csökkenni fog a részvények értéke”. Ez így is történt: 9-én, kedden délelőtt az olajpapír árfolyama mintegy 5 százalékot esett. Más kérdés, hogy már aznap újra emelkedni kezdett, másnap pedig helyre is állt, miután a Mol bejelentette: megoldotta az orosz és ukrán fél közötti fizetési zavart, ami miatt az ukránok elzárták az olajcsapot.
Akik birtokában voltak e titkolt információnak, mindezt előre láthatták, így megtehették, hogy a leálláskori magasabb árfolyamon eladták, majd a hír kipattanása utáni áresésben olcsóbban visszavásárolták a részvényeket – s ezen jó sokat kerestek. A tőzsdei grafikonon annyi látszik, hogy az augusztus 4-ei kereskedési nap végén megugrott a papírok forgalma, majd 5-én – látszólag minden ok nélkül – nagyjából 3 százalékot süllyedt az árfolyam. A szakértő szerint ez akár a bennfentesek eladásainak a következménye is lehet, ám hogy tényleg így van-e, azt csak a hatóságok tudnák kivizsgálni.
Annál is inkább szükség lenne erre, mert az sem teljesen egyértelmű, hogy a Molnak mindenképpen közzé kellett volna-e tennie az árfolyamát jelentősen befolyásoló információt. A tőkepiaci törvény szerint az ilyesféle eseményekről haladéktalanul tájékoztatni kell a befektetőket, de akadnak kivételek. Például ha az esemény titokban tartásához nemzetbiztonsági érdek fűződik, márpedig az olajszállítások ügye lehet ilyen – ekkor az illetékes miniszter dönthet az információi (időleges) eltitkolásáról. A Molnak a vonatkozó uniós direktíva is kiskaput nyithat, az ugyanis megengedi a szenzitív információk közzétételének késleltetését, ha a cégnek lényeges üzlete fűződik ehhez. Így az olajvállalat hivatkozhat arra is, hogy az inkriminált öt napban érzékeny tárgyalásokban volt a szállítások folytatásáról.
Ám akár törvényesen titkolózik egy társaság, akár nem, a bennfentes információt ismerők nem élhetnek vissza a tudásukkal: sem a saját javukra nem köthetnek üzletet, sem másnak nem adhatnak tuti tippet. Az összes befektetőnek joga van ugyanis ahhoz, hogy egyenlő eséllyel jusson hozzá a döntéseit megalapozó információkhoz. A Mol vezetői nyilvánvalóan nem nyerészkedtek, már csak azért sem, mert az ő részvényügyleteiket nyilvánosságra kell hozni. A tőkepiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Banknak azonban így is hivatalból meg kellene vizsgálnia, hogy történt-e egyéb bennfentes ügylet. Ennek híján ugyanis nem zárható ki, hogy a kényes információk esetleg kiszivárogtak, akár még a Hernádi Zsolt Mol-vezérrel az utóbbi időben intenzív üzleti kapcsolatot ápoló, a kormányhoz közel álló nagyvállalkozókhoz is.
