Ljasuk Dimitry

Portré

2022. augusztus 18.

Reviczky Zsolt

Ljasuk Dimitry

környezetvédő filmes

„Szovjet kisgyerek voltam Magyarországon, ami kicsit megnehezítette a diákéveimet” – utal a máig meghatározó hangulatra a 44 éves reklámszakember, aki környezetvédőként pár évvel ezelőtt kezdett el természetfilmeket készíteni. Leningrádban született, ahol magyar édesanyja és ukrán édesapja az orvosi egyetemen ismerkedett meg. Egyéves korától Magyarországon élt a család. Először Tatabányán, majd Pilisvörösváron, Karcagon, Kisújszálláson, Tiszafüreden, Tiszaörvényen. Hol szükséglakásban, hol panelban kaptak szolgálati szálláshelyet, végül kertes házba kerültek. Gimnáziumi évei Tiszafüreden teltek, de „18 évesen megpattantam otthonról, a saját lábamra akartam állni”. Munka mellett Szolnokon egy évig a kereskedelmi főiskolára járt, utána a Gábor Dénes Főiskolára hat évig, de nem fejezte be. Egy évet Los Angelesben tanult, „akkor autótervező szerettem volna lenni”. Magyarországra visszatérve a reklámszakmában helyezkedett el, közgazdászdiplomáját 31 évesen szerezte. A mai napig 2004-ben alapított reklámügynökségét vezeti. „Szeretem a munkámat, de amikor 2018-ban elkezdtem filmezni, megéreztem, hogy ebben tudok kiteljesedni.” Először a Tisza-tó természeti szépségeit mutatta be, és amikor szembesült a környéket sújtó szennyezéssel, magánemberként és filmesként is igyekezett tenni ellene. Ősszel kerülhet a mozikba a Jóreménység-sziget című játékfilmje.

Barátnőjével a XIII. kerületben lakik, környezettudatos háztartást vezet. Óriási teraszára konyhakertet telepített. Sok időt tölt a Tisza-tónál. „Építettem egy önfenntartó lakókocsit, és gyakran a hajómon, a vízen éjszakázom. Ingyen használható kulcsos stéget is kialakítottam a tónál, ahol a vendégek ápolják a virágokat, öntözik és fogyasztják a zöldségeket.”

¬ Kettős nemzeti identitásával hogyan éli meg az orosz–ukrán háborút?

Szerintem Ukrajna és a vele szomszédos országok, de még Európa is csak feláldozható gyalog az orosz–amerikai sakkjátszmában. Agresszornak tekintem Putyint. Mélységesen elítélem, amiért megtámadott egy másik országot, és óriási károkat okoz Oroszországban is. De az orosz emberekkel semmi bajom sincs, és az orosz zenét, irodalmat is szeretem. Szerintem túlkapás volt, hogy az ukrán tananyagból a háború miatt kivették Csajkovszkijt meg Tolsztojt. Általam gyűjtött adományokkal és a nyelvtudásommal személyesen is segítettem a bombázások elől menekülőket.