Leértékelve

Bár alkotmányozó lendületével az Orbán-kormány egy évtizede megszüntette a jövő nemzedékek ombudsmanjának önállóságát – azóta csak szószólója van a területnek, aki az alapjogi biztos helyetteseként dolgozik –, a posztot betöltő Bándi Gyula, a lassú víz partot mos elvét követve, még a jelenlegi keretek között is fel tudott mutatni valamifajta önálló, a hatalommal konfrontálódni kész karaktert. Többször felszólalt a társadalmi egyeztetések hiánya miatt, részt vett a civil szervezetek által összehívott szakmai megbeszéléseken, arcát adta például a Greenpeace „Mérgezett örökségünk” kampányához. Közvetítőként lépett fel a tatai Öreg-tónál tervezett fejlesztések ügyében, és fontos felhívást tett közzé a Fertő tó (és általában a magyarországi nagy tavak) védelmében. Alkotmánybírósági beadványban támadta meg az erdőtörvény módosításának azokat a passzusait, amelyek a védett és Natura 2000 területen található erdőkre vonatkozó korlátozásokat enyhítették. Ennek nyomán az AB júliusban ki is mondta a 2017-es módosítás számos elemének alaptörvény-ellenességét – igaz, ezt a kormány a veszélyhelyzetre hivatkozó minapi rendeletével sok tekintetben„felülírta”. Az AB korábban azt a szószólói észrevételt is akceptálta, hogy az öntözés rövid távú mezőgazdasági érdekei miatt nem lehet feláldozni a vízbázisok védelmét. Bándinak jelentős szerepe volt az engedély nélküli kútfúrások elleni küzdelemben is, míg a környezeti felelősség megújítására vonatkozó jogalkotási javaslatát a környezetvédő szervezetek – igaz, kevés sikerrel – azóta is rendszeresen számonkérik a kormányon.