Lefagyva

A tervezettnél gyorsabb inflációnak köszönhetően dől a pénz a költségvetésbe, amiből pedig igazán meg lehetne segíteni az önkormányzatokat, a kórházakat, az iskolákat, a szociális létesítményeket, hogy képesek legyenek kifizetni a brutálisan megugró gáz- és áramszámlákat – valahogy így szól a közkeletű vélekedés. Ami persze elvileg igaz, csak sajnos ezúttal is a méret a lényeg.

A nyáron elfogadott 2023-as költségvetési törvény az idei esztendőre 61 185 milliárd forintos GDP-vel kalkulál, 4,7 százalékos gazdasági növekedést és 8,9 százalékos inflációt feltételezve. Az előbbi nagyjából reális, az utóbbi teljességgel irreális.

Ha azzal a durva becsléssel élünk, hogy a gazdasági növekedés eléri az öt százalékot – nem biztos, hogy így lesz –, a GDP számításakor figyelembe vett árindex pedig a 14 százalékot, akkor 64 500 milliárdhoz közelítő GDP-t kapunk. Vagyis durván 3300 milliárddal több jövedelem képződik, mint amennyivel a kormány néhány hónapja kalkulált. A hüvelyk­ujjszabály szerint ennek nagyjából a felét vonhatja el az állam. Az extraprofitadókkal, a kata szigorításával és más intézkedésekkel további ezermilliárdos többletbevételhez juthat a költségvetés, így jelen állás szerint 2600-2700 milliárdos plusz képződhet.

Ebből a hasonlóan könnyű kézzel készült kalkuláció alapján 2000 milliárd körüli összeg elmegy a rezsiárak támogatására, a lakosságnak a beszerzési árnál olcsóbb áramot, gázt szállító cégek szubvencionálására, illetve novemberben ismét ki kell igazítani a nyugdíjakat, méghozzá Farkas András, a közismert Nyugdíjguru becslése szerint 5-6 százalékkal. Az infláció viszont nemcsak növeli, hanem apasztja is a költségvetési bevételeket, amennyiben a legsúlyosabban alulfinanszírozott területek kiadási előirányzatait meg kell emelni. Így jó esetben is legfeljebb 300 milliárd maradna arra, hogy a kormány a legkritikusabb pontokon besegítsen. Ám valószínűtlen, hogy ezt is a rezsiköltségek áttételes hatásainak a csillapítására szánná.

A kormányzati értékválasztásra újabban Nagy Márton szavaiból lehet következtetni. A gazdaságfejlesztési miniszter nemrég még nagy odaadással védte az árstopot, és ő mondta ki a minap róla a kormány tagjai közül elsőként azt is, hogy ma már fenntarthatatlan. Ha választani kell a recesszió és az infláció között, a kormány valószínűleg a visszaesés elkerülésére fog koncentrálni.

Ha valóban így dönt, és újabb, ma még beláthatatlan szubvenciókkal próbálja elkerülni, hogy fontos közintézmények bezárjanak, nagyüzemek tucatjai, kisüzemek ezrei kényszerüljenek lehúzni a rolót – mert már csak abból tudnak a felszínen maradni, ha zárva tartanak –, akkor fel kell adnia a költségvetési hiánycélt. Ehhez bátorítást adhat, hogy több uniós társtagállam is rákényszerülhet hasonlóra. Ha Orbán Viktor is ezt teszi, ismét elakadhat az államadósság csökkentésének programja. Ebben az esetben az idei esztendőt a késő őszi hónapokban tetőző inflációval, a fizetési mérleg és a központi költségvetés súlyos hiányával, az államadósság megdráguló finanszírozásával zárja, jövőre pedig az egész stabilizációs kísérletet kezdheti elölről. ¬ Farkas Zoltán

A magyar polgármesterek vagy hajlamosabbak a panaszkodásra, mint európai társaik, vagy valóban nagyobb csapás az „olcsó” paksi áram és orosz gáz, mint a drága energia az Európai Unió más országaiban. Annyi zokszó ugyanis sehol másutt nem hallatszik a médiából a települések kínjai miatt, mint Magyarországon. Az is igaz ugyanakkor, hogy az Orbán-kormány központosító politikája szembemegy azzal az uniós alapelvvel, hogy a döntések a lehető legközelebb szülessenek azokhoz, akikre vonatkoznak. Az önkormányzatok éppen a legközelebb lennének, ám az elmúlt 12 évben ezzel ellentétes folyamat zajlott: az oktatási programoktól kezdve a hitelfelvételig már a legtöbb döntési jogkört elvonták a településektől, velük együtt pedig a bevételi lehetőségeket is.

Ehhez képest Romániában a kormány éppen a napokban hosszabbította meg az energiaárak korlátozását az önkormányzatok számára is, és ez az intézkedés egészen 2023 augusztusának végéig fennmarad. Az ottani energiaárakat úgy sikerül kordában tartani, hogy a termelés 44 százaléka megújuló forrásból származik, igaz, ehhez hozzájárulnak az állami áramkereskedő, a Hidroelectrica vízerőművei is a Kárpátokban. Viszont a cég vezetői így sem ülnek tétlenül: a szél energiájának a megzabolázásába is belefogtak.

München klasszikus példája annak a szemléletnek, amelyben egy önkormányzat gazdasági egységként tekint önmagára, és az összes tevékenységét a városi művekbe, az úgynevezett Stadtwerkébe szervezi. A bajor központban a városvezetőknek két éve még tüntető környezetvédőkkel kellett szembenézniük, mert a településnek egy brit céggel közös vegyesvállalata gáz- és olajkitermelésbe fogott az Északi-tengeren. Most viszont München újraindítja azokat a fűtőműveit, amelyek olajjal működnek, azt ugyanis könnyebb beszerezni, mint az orosz gázt pótolni. A Stadtwerke München arra készül, hogy mintegy 4 milliárd forintnyi euróból felgyorsítja a távfűtés bővítését a geotermikus és más megújuló energiákra támaszkodva.

Bezárások és csődök persze így is vannak Európa más országaiban is. A szlovákiai Galántán például az Aquapark Galandiának a működését kellett felfüggeszteni a sokszorosára nőtt áramárak miatt. A 15 ezres kisváros azonban nem adja fel, napelemeket szerelnek fel és geotermikus kutat fúrnak, amivel a tervek szerint egy füst alatt megoldják 200 ezer lakás és több közintézmény fűtését is. Az ellenzéki képviselők egy percig sem vonták kétségbe, hogy van pénz a megvalósításra, csupán azért ostorozták a polgármestert, mert előbb szivárogtak ki hírek a fürdő bezárásáról, mint hogy ők tájékoztatást kaptak volna.

Túry Gergely

Kultúra, sport, óvoda. Ilyen sorrendben zár be a hetvenezres Pest megyei város, Érd, ha nem kapnak állami támogatást. Csőzik László polgármester szerint önkormányzati ársapkára vagy olcsó paksi áramra lenne szükség.

¬ Mikor kell megkötniük a jövő évre vonatkozó gázvásárlási szerződést, milyen kilátásaik vannak?

Szeptember végéig kell megkötni, tehát nagyjából 10 nap múlva ki kell írni a gyorsított beszerzéseket. Elképesztően rosszak a kilátások, nem két-háromszoros, hanem 12-13-szoros áremelkedésről van szó. Az áram ára a tavalyi 17-18 forint helyett például 200 forint. Ez olyan mérvű emelkedés, ami kisebb-nagyobb takarékosságokkal már nem hidalható át. Ráadásul, amire most leszerződünk, azt a mennyiséget át is kell venni. Korábban 15-30 százalékos toleranciasávval dolgoztak a szolgáltatók, most 3-5 százalékossal. Továbbá havonta előre kell fizetni. Tehát most kell eldöntenem, hogy bezárom-e az uszodát télire vagy sem. Érd 11 milliárdos éves költségvetését az áremelkedés plusz egymilliárddal terhelné meg.

¬ Mit tud tenni ebben a helyzetben?

Ha a közbeszerzésben ahhoz igazítjuk a becsült árat, hogy mennyi forrás áll a rendelkezésünkre, akkor valószínűleg nem lesz rá jelentkező. Így járt egyébként most három országos nagy költségvetési szerv is. Ha elfogadjuk a többszörös árat, akkor fedezet nélküli szerződést kellene aláírni. Ebből a csapdából két kivezető út van. Az egyik, hogy az állam az önkormányzatok részére bevezet egy ársapkát a gázra és a villanyra. Akár úgy, hogy a paksi 12 forint/kilowattórás áramot a lakosság és az önkormányzatok kapnák meg. Ugyanis egy-kétszeres emelkedést még ki tud gazdálkodni a legtöbb önkormányzat, takarékoskodással, megfeszített gazdálkodással. Ha viszont az állam úgy dönt, hogy nem segít, akkor intézménybezárási dömpingre kell számítani.

¬ Van terve egy ilyen esetre a városnak?

Az a kérdés, hogy az országnak van-e terve egy ilyen mértékű áremelkedésre, hiszen az önkormányzatok mellett az állami fenntartású intézményeknek és a piacnak is ezekkel az árakkal kell szembenéznie. Nem látom, hogy a kormánynak lenne terve az összeomlás elkerülésére. Bele sem merek gondolni, hogy milyen szociális krízishez vezetne, ha a távhőszolgáltatókra is ráengednék a piaci árakat. Először is, fájó szívvel, de el kell halasztanunk a saját fejlesztéseket. Három csoportba osztottam az érdi intézményeket, ilyen sorrendben zárnánk be, ha elkerülhetetlen lenne. A kulturális színterek, a művelődési ház, a könyvtár, a galéria tartozik az első csoportba, a másodikba a sportlétesítmények, az uszoda és az aréna. Elmaradnának a profi és amatőr edzések, a gyerekek órái. A harmadik csoportba a bölcsődék és az óvodák tartoznak, ezeket az utolsó pillanatig nyitva kell tartani. Így kerülhető el a csőd. Óriási áron. Nem előre­megyünk, hanem hátra.

¬ Ne legyünk álszentek, a Covid alatt is túléltük színház és meccs nélkül. Ha tényleg ekkora a baj, miért nem lehet meglépni, hogy télre bezárnak ezek az intézmények, ahogyan már az egri polgármester belengette, hogy a lakosságnak és az iparnak legyen gáza?

Ezek olyan horderejű kérdések, amelyeket országosan kell kezelni, tudnunk kell, hogy kapunk-e segítséget vagy sem. Egyik polgármester-kollégám mondta, hogy ő tulajdonképpen nyugodt, mert egyedül úgysem tudja megoldani.

¬ Nem Orbán Viktornak volt igaza, amikor tiltakozott a szankciós politika ellen?

Én Európa-párti vagyok, de most ordítóan hiányolom az egységes európai álláspontot, a szembenézést a problémával. Orbán Viktor azonban hiába dörgölődzött Putyinhoz, nem kapunk különleges bánásmódot, és csökkentett árat sem, cserébe viszont elszigetelődtünk Európától. Ha azt a rengeteg pénzt, amit presztízsberuházásokra vagy épp a Vodafone megvásárlására költött a kormány, épületszigetelésre, megújulókra költötte volna, most kicsit könnyebb helyzetben lennénk. Mennyi kihagyott lehetőség az elmúlt 12 évben! Nem kellett volna tabusítani a rezsicsökkentést, azt a látszatot kelteni, hogy az olcsó energia örökké tart. Annyi hasznunk talán van ebből a válságból, hogy immár világossá vált, nincs más út, mint a megújuló energiákra való mielőbbi áttérés. ¬ Hamvay Péter