Nem hagytak nyomokat

Halálra rugdosni úgy kell egy embert, hogy ne maradjon nyoma, a hasfal lágy, nem lesznek véraláfutások, apróbb törött csontok. Ezzel sok kellemetlenségtől megkíméli magát az, aki hasra, gyomortájékra üt. A varsói rendőrőrsön 1983-ban – mint oly sok rendőrőrsön akkoriban, és nem lehet kétség, sok cella környékén azóta is – így megy ez. A 2022-es lengyel Oscar-jelölt Nem hagytak nyomokat című film szenvtelenül mondja el a megtörtént események alapján rekonstruált történetet fiatalemberekről, akik nem akartak az 1981 decemberében kihirdetett szükségállapottal együtt élni, és elfogadni a hatalom természetét, amelynek irányítói már nem tudtak a szükségállapot nélkül élni. A film Wojciech Jaruzelski tábornok nyers adminisztrációja idején játszódik: a jéghideg, rezzenéstelen arcú, napszemüveges férfit egy rövid jelenetben, a politbüró válságülésén felidézik, az őt játszó színész megmutatja azt a híradófelvételeken sosem látott kényszeredett mosolyt, ami minden cinikus mondatát lezárta. Az agyonvert fiút a Powazki temetőbe kísérő, egyes források szerint húszezres, más források szerint hatvanezres tömeget látva a hatalom, a katonai vezetés, a rendőrség és a titkosszolgálat vezetői – „a mi fiainkat védve” – úgy döntöttek, nemcsak eltussolják az ügyet, hanem azokra a mentősökre fogják, akik kórházba szállították a félholt fiút. És ha már mozgásba hozták a szolgálatok fedett ügynökeit, rászállnak a megvert diák, Grzegorz Przemyk barátjára (a 2019-es Corpus Christiből megismert kiváló Tomasz Zietek alakítása), az eset egyetlen és természetesen később drogosként beállított szemtanújára, megzsarolható családjára, az áldozat ellenzéki költő édesanyjára, akin keresztül a Szolidaritás mozgalmat is le akarták járatni. Nincs fájdalmasabb közhely annál, mint hogy az idő begyógyítja a sebeket. De működik. Bár a fiút nem felejtették el, sokan és sokféleképpen próbálták a helyére tenni ezt az egyéni drámákat okozó, fájdalmat és tanulságokat hordozó gaztettet, ám minden próbálkozás, az új nyomozás elrendelése, a még élők újrameghallgatása, a perújrafelvétel visszapattant valami láthatatlan erőn. Az idő maga alá gyűrte a tényeket: a halálba rugdosott diák ügye elévült.