Csontokból olvasó
Nem pusztán szenzációs eredményeket ért el, de mondhatni, hogy magát a tudományágat is ő alapította. Nem csoda, hogy a most 67 éves, stockholmi születésű Svante Pääbo egymagában veheti át az idei élettani Nobel-díjat, miközben egyre gyakoribbak a megosztott kitüntetések. Ez a tudományág a paleogenetika, amely őslények és különösen ősemberek csontjaiból mutatja ki a genetikai örökséget. A nevéhez fűződő (persze nem egyedül általa elért) felfedezések mellett Pääbo érdeme, hogy több évtizedes munkával annak a módszereit is kidolgozta, miképpen lehet a több tíz- vagy százezer éves DNS-t elválasztani más élőlények DNS-étől, majd az ősi genomot rekonstruálni. A továbbra is Nobel-esélyes Karikó Katalin orvosilag alkalmazható felfedezéseivel ellentétben Pääbo alapkutatást folytat – talán ezért is került ő sorra, amikor a bizottság az egyes kutatások közötti egyensúlyt mérlegelte. A svéd tudós nevéhez fűződik, hogy néhány kollégájával közösen Lipcsében 1997-ben megalapította a világon az első evolúciós antropológiai intézetet, ahol azóta is dolgozik: ő vezeti az evolúciós genetikai részleget. Ősgénkutatásainak nagy eredményei közé tartozik annak kimutatása, hogy a mai európai és ázsiai emberek a génjeik 1–4 százalékát a neandervölgyi embertől örökölték. Az ő módszerei kellettek annak kimutatásához is, hogy a szibériai Gyenyiszovánál talált ősember más faj, illetve alfaj, mint akár a neandervölgyi, akár a Homo sapiens. E három faj keveredésének és vándorlásainak felrajzolása is Pääbo módszereinek és kutatásainak köszönhető. Azt is ezek alapján tudjuk, hogy a gyenyiszovai ember génjei viszont Délkelet-Ázsiában köszönnek vissza a ma ott élő emberek mintegy 6 százalékánál. Az ősembergének szerepet játszanak az egyes emberek immunrendszerében is, ami legutóbb akkor vált érdekessé, amikor felvetődött, vajon nem ezért válik-e egyeseknél különösen súlyossá a Covid–19. A Nobel-díjak történetében ez a nyolcadik olyan eset, amikor egy szülő után (vagy vele együtt) a gyermeke is megkapja az elismerést. Pääbo apja, Sune Karl Bergström biokémikus 1982-ben kapott díjat a prosztaglandinok kutatásáért. A közeli pálya azért is érdekes, mert Bergström nem ezzel a fiával és az ő anyjával, Karin Pääbo észt vegyésszel élt együtt. Orvosi pályáján azonban Bergström indította el a fiát, akivel rendszerint a vasárnapokat töltötte. Svante Pääbo Zürichben, Londonban, a neves amerikai Berkeley Egyetemen, majd Münchenben kutatott, mielőtt Lipcsébe hívták.
