Kenyértörés

„Mit kérjünk előbb az Istentől, emberek? / Kíméld meg a háborútól Testvérünket, / Vagy add meg nekünk mindennapi kenyerünket?” – kérdi a keretjáték férfi szereplője, mielőtt a példázatok helyszínére, a Perzsia és Athén között félúton elhelyezkedő, semleges Ténosz szigetére kalauzolna. Az ott élő özvegy pékné (Feuer Yvette) és gyerekei (Háda Fruzsina, Csányi Dávid) a Bertolt Brecht nyomán született tandráma színészei. A Láthatáron csoport – Fábián Péter írta és rendezte – előadása a marathóni és a thermopülai csata idején játszódik, i. e. 490–480-ig tart a cselekmény. A két példázat felveti a kérdést, mi célszerűbb: az, ha valakinek saját maga és szűk közössége boldogulása előbbre való, mint a kiállás a bajba jutottakért, vagy az, ha megsegíti a fenyegetetteket, de ezzel saját környezetét sodorja veszélybe? Érdemes-e csöndben meghúzódni, vagy ezért is meg kell fizetni? Megragadható-e az a pillanat, amikor magunkért és a tisztességünkért véget kell vetni a hallgatásnak? A darab állásfoglalás nélkül mutatja be a különböző nézőpontokat, reagálásokat. Kivéve a bevezető bohóctréfát, amely valahogy azt sugallja, minden háború kenyérharc. A szellemes és aktualizáló előjátékból pedig kimondatlanul is az a kormánypropaganda-szöveg jön át gúnyosan, hogy persze az inflációt csakis a háború okozza. A darab végén azonban demokratikus módon, a nézőkből verbuválódott népgyűlés kapja meg a döntés jogát. Voksolnak arról, hogy büntetést érdemel-e az az anya, aki akár a fia élete árán is megakadályozta volna, hogy Ténosz bekapcsolódjon az ütközetbe, és tette miatt három hazafi odaveszett. Persze: „Utólag okos az ember, / A tegnap már történelem. / Semlegesség vagy fegyver? / Most élsz, hát most kell döntened!”