A szűnni nem akaró tiltakozások ellenére a kormány továbbra is fegyelmi ügyként kezeli és retorziókkal szankcionálja az oktatás helyzetének javítását célzó megmozdulásokat. De vajon elég lesz-e ez a „válságkezelési” technika arra, hogy az elégedetlenség szellemét visszazárja a palackba?
A Karinthy Frigyes Gimnázium tanáraiért demonstrálók. Feleltetés
Túry Gergely
Nincsvissza?
Felmondással fenyegetett tanárok. Utolsó figyelmeztetés
Túry Gergely
Nem sok esély van arra, hogy a tiltakozások nyomán elbocsátott tanárok előbb vagy utóbb visszatérhessenek az iskolájukba. Azoknak, akik munkajogi perben készülnek megtámadni az elbocsátásukat, Zeller Judit, a TASZ jogásza szerint leginkább arra van esélyük, hogy hosszú pereskedést követően megkapják elmaradt járandóságaikat, esetleg kártérítést; visszahelyezésről viszont nem lehet szó. Az viszont józan ésszel is belátható: az elbocsátás aránytalan szankció néhány meg nem tartott óra miatt. Zeller szerint a távolmaradás tudatos, tiltakozó, véleménynyilvánító jellege is fontos: ez nem egyenlő azzal, mintha az illető egyszerűen nem ment be volna a munkahelyére.
„A jogsértések megítélésekor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a sztrájkjogot a kormány szinte teljesen kiüresítette” – egészíti ki Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, hangsúlyozva: a munkabeszüntetésnek az a lényege, hogy látható legyen és fennakadást okozzon, különben nem alkalmas az érdekérvényesítésre, az új szabályozás pedig pont ezt a lehetőséget vette el a tanároktól. Akiknek az esetében az sem mellékes körülmény, hogy nem notórius szabályszegők, és mind ez idáig a szűkebb-tágabb közösségük megbecsült tagjai voltak.
