Webmetszők

AFP / NATALIA KOLESNIKOVA

Európa két pontján is nukleáris fegyverekkel tartanak hadgyakorlatot ezekben a napokban, és bár az éles és tudatos bevetést senki sem valószínűsíti, a katonai szakértők arra figyelmeztették a résztvevőket, hogy fokozottan ügyeljenek, nehogy tévedés történjen. Belgium és Nagy-Britannia területén – vagyis Oroszország szempontjából Európa lehető legtávolabbi pontján – a NATO az idén is megtartja szokásos nukleáris hadgyakorlatát. 12 ország vesz részt benne több mint 60 repülőgéppel. Ezek azok a NATO-tagállamok, amelyeknek saját nukleáris tölteteik vannak, illetve amelyek területén az Egyesült Államok nukleáris bázist tart fenn. Magyarország nem tartozik egyik kategóriába se, tehát magyar katonák nincsenek ezen a gyakorlaton. A dolog pikantériája, hogy Oroszország is október végén rendezi ugyancsak szokásos nukleáris gyakorlatát. A NATO kommunikációja szerint az atlanti közösség tagállamai az Európában tartott amerikai taktikai atomfegyverek repülőről való bevetését fogják szimulálni, de tényleges robbanószerkezetek használata nélkül, míg értesülések szerint a tervezett orosz hadgyakorlaton ballisztikus rakétákat is tesztelhetnek. A nukleáris elrettentő retorika csúcsra járatása után hitelvesztés nélkül egyik katonai szervezet sem léphet vissza a tervezett gyakorlattól, hiszen a nukleáris támadás ellen az egyetlen megbízható védelem az elrettentés.

Habár a katonai elemzők nem tartják racionálisnak, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vessen be az ukrajnai háborúban, az Egyesült Államok és a NATO részéről az elmúlt napokban egyértelművé tették, hogy egyrészt felkészültek a lépésre, másrészt súlyos következménnyel járna Oroszország számára, ha a Kreml atomfegyvert használna. A NATO fél órán belül megsemmisítené a teljes orosz flottát a Fekete-tengeren, és néhány napon belül ugyanez történne az Ukrajna területén lévő összes orosz katonával. Nukleáris válaszcsapást egyetlen nyugati szereplő sem említett, Emmanuel Macron francia elnök pedig egyértelműen kizárta, hogy atomfegyvert alkalmaznának, ha egy távolabbi országot, például Ukrajnát érné atomcsapás.

Miután Oroszország a harctéren nyújtott teljesítményét igyekszik kompenzálni a nukleáris retorikával, ebben a kiélezett helyzetben még nagyobb súlyt ad a szavaknak a hadgyakorlat. Oroszországnak ráadásul érdeke a mérsékelt eszkaláció, mert a Kremlben úgy gondolják, hogy ezen keresztül tudják rászorítani a Nyugatot a tárgyalásokra, és Putyin nem Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, hanem a Nyugattal akar leülni és megegyezni. A konvencionális orosz eszközök állapotából kiindulva ugyan nem valószínű, hogy az orosz atomfegyverek mindegyike működőképes, azonban már az is elég, ha a közel hat­ezer töltetből – amelyeknek a kétharmada stratégiai fegyver – csupán néhány célba talál. Ehhez azonban szükséges a politikai és a katonai döntés, valamint az, hogy a parancs át is menjen a szükséges parancsnoki láncolaton a kiadástól az indításig. Politikai döntésre azért nem számítanak, mert a döcögősen indult, de attól még működő orosz sorozás papíron 300 ezer, a gyakorlatban egymilliónál is több orosz újoncot fog felszerelni. Ez arra utal, hogy Putyin konvencionális eszközökkel szeretne véget vetni a háborúnak. A besorozott katonák hiányos felszerelése és kiképzése ugyan jócskán le fog vonni a harcértékükből, de szakértők szerint nem valószínű, hogy a télen bárki nagyobb hadműveletbe fogna, így lesz idejük a harcolóknak, hogy rendezzék a soraikat. A legnagyobb veszélyt azok a kisebb robbanóerővel bíró taktikai atomfegyverek jelenthetik (lásd Robbanásveszély című cikkünket a Tech + tudomány rovatban), amelyeket eredetileg éppen a kritikus infrastruktúra-elemek megsemmisítésére találtak ki. Oroszország nukleáris doktrínája úgy fogalmaz, hogy az első használat lehetősége csak akkor áll fenn, ha konvencionális eszközökkel fenyegetik az állam létét. Oroszországnak nem éri meg megtörni a második világháború óta meglévő konszenzust az atomfegyverek mellőzéséről, hiszen egy nukleáris háború – mindamellett, hogy megnyerhetetlen – nemzetközi elszigetelődéshez is vezethet, valamint túlságosan eszkalálná a konfliktust. A nyugati hírszerzés szerint a retorikán túl ez nem is áll szándékában Putyinnak, ám ezen a ponton merül fel a kérdés, hogy az orosz vezetés mennyire áll még a racionalitás talaján.

AFP / TROND LARSEN

Az Európai Unió kibővíti azoknak a szolgáltatásoknak és létesítményeknek a körét, amelyeknek a védelme közös szabályozás alá tartozik.

Kiszolgáltatottak vagyunk – állapította meg a napokban az Európai Unió belügyi biztosa, Ilva Johansson, aki nem kertelt: Európa kritikus infrastruktúrája sérülékeny, és nagyobb védelemre szorul. Volt olyan uniós tisztségviselő, aki egyenesen azt mondta, hogy az unió tagállamai évek óta a béke szigetén élnek, ezért olyan alapvető feladatokat sem végeztek el, mint hogy beazonosítsák a kritikus infrastruktúra-elemeket, és terhelési próbáknak vessék alá azokat.

Az Európai Parlament hamarosan elfogadja annak az irányelvnek a frissített változatát, amely a kritikus infrastruktúra ellenálló képességéről szól, és már az orosz–ukrán háború kihívásaira is reagál. A folyamat két évvel ezelőtt kezdődött, igaz, akkor még elsősorban a különböző iszlám szervezetek által elkövetett merényletek rombolták az európaiak biztonság­érzetét. Az EP terrorizmusellenes különbizottsága felszólította az Európai Bizottságot a jogi keret átgondolására. Jelenleg ugyanis csak az energetikai hálózatok és a közlekedés tartozik a közös uniós szabályozás hatálya alá. Az új rendelkezések tizenegy ágazatra bővítenék ki az irányelv hatályát, beleértve a bankszektort, a pénzügypiaci infrastruktúrát, az egészségügyet, az ivóvíz- és a szennyvízkezelést, az élelmiszer-gazdaságot, a digitális infrastruktúrát, a világűrt és a közigazgatást.

Az EB elnöke stresszteszteket is szorgalmazott a legveszélyeztetettebb területeken. Ursula von der Leyen az után szólalt fel az EP-ben, hogy – a gyanú szerint orosz érdekből – szabotázsakciót követtek el az Északi Áramlat gázvezetékei ellen. Az elnök egy ötpontos akciótervet vázolt fel, amelynek csak egyik eleme, hogy hamarosan új jogszabály foglalkozik ezzel a területtel. Azt is kezdeményezte, hogy vessék alá stressztesztnek az energetikai infrastruktúrát. „Nem kell megvárnunk, amíg történik valami. Meg kell határoznunk, hogy vannak-e gyenge pontjaink, és hol vannak ezek” – mondta az elnök. Von der Leyen azt is bejelentette, hogy a már működő polgári védelmi mechanizmus eszközeit is fel fogják használni az esetleges zavarok kezelésében. Így támogathatnak bajba került tagállamokat például üzemanyaggal, generátorokkal, és ha szükséges, menedék nyújtásával. Az elnök ígéretet tett arra is, hogy az unió a lehető leghatékonyabban kihasználja a műholdas kapacitását a megfigyelésekre. „Megvannak a műholdak. Megvan a kapacitásunk, hogy észleljük a lehetséges fenyegetéseket” – mondta. Az unió ezenkívül megerősíti együttműködését a NATO-val és olyan kulcsfontosságú partnerekkel, mint az Egyesült Államok.

Az új szabályok kötelezik majd a tagállamokat, hogy végezzék el az alapvető infrastruktúra-elemek kockázatelemzését, és ugyanezt írják elő a kritikus szolgáltatóknak is, akiknek jelenteniük kell, ha bármilyen zavar történik a rendszerükben. A kormányoknak nemzeti stratégiát kell majd elfogadniuk a reziliencia, vagyis a rugalmas ellenálló képesség fokozására, és rendszeresen értékelniük kell a kritikus infrastruktúra biztonságát. Az új irányelveket 2024-ig kell átültetni a nemzeti jogszabályokba. ¬ Arató László / Eurologus