Kommunistacsászár

Mintha a pekingi pártkongresszus megnyitására időzítette volna a Fehér Ház Joe Biden elnöksége első részletes nemzetbiztonsági stratégiájának kimunkálását, melyben az USA gyakorlatilag elismeri, hogy szuperhatalmi versengésre kell készülnie Kínával. (Nem mondott mást Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő sem a nyitó­beszédében.) A dokumentumot februárban kellett volna összeállítani, ám átdolgozást igényelt rajta Oroszország Ukrajna elleni agressziója. Ami a stratégia összeállítói szerint csak emlékeztet arra, hogy az Oroszország jelentette fenyegetést nem szabad leírni, mert az ország „közvetlen veszélyt jelent a szabad és nyílt nemzetközi rendszerre”. A katonai kudarcok azonban leértékelték Oroszország szerepét a nemzetközi színtéren, így a dokumentum megállapítja, hogy Kína az USA „egyetlen vetélytársa, amelynek egyszerre áll szándékában megváltoztatni a nemzetközi rendet, s egyre inkább megszerzi a célja eléréséhez szükséges gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai erőt is”.

Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó kijelentette, hogy „döntő évtized első éveiben vagyunk”, amikor az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek egyszerre kell két, egymással összefüggő stratégiai kihívásra válaszolniuk: a geopolitikai versenyre, illetve az úgynevezett transznacionális fenyegetésekre, amelyek megoldására elképzelhető az együttműködés Washington geopolitikai riválisaival (gyakorlatilag Kínával) is. Az utóbbiak közé tartozik az élelmiszerválság, a globális járványok veszélye, és különösen a klímaváltozás.

Hogy Washingtonban komolyan gondolják a szuperhatalmi versengést, mutatja, hogy a nemzetbiztonsági stratégia ismertetése előtt egy héttel a kereskedelmi minisztérium gyakorlatilag megadta a startjelet Kína technológiai feltartóztatásához. Vannak, akik máris új hidegháború kezdetéről beszélnek, s ha így van is, a két fél ezúttal nem az elrettentést szolgáló nukleáris eszközök és ballisztikus rakéták számában igyekszik majd a másik fölé kerekedni, hanem abban, ki diktálja a – természetesen kettős, katonai és polgári felhasználásra alkalmas – csúcstechnológia fejlődési ütemét, s tesz szert behozhatatlannak vélt előnyre például a mesterséges intelligencia vagy a szuperszámítógépek területén.

Míg a Szovjetunió és a szövetségesei ellen összeállított exportellenőrzési COCOM-listán elsősorban a számítógépek vezérelte szerszámgépeket vették tilalom alá, az USA most a fejlett chipeket igyekszik megtagadni Kínától. A blokádot egy cégre szabva még a republikánus Donald Trump elnök „tesztelte” a Nyugaton – de nem Magyarországon – biztonsági kockázatnak minősített Huawei kínai távközlésieszköz-gyártón, Washingtonból nézve sikerrel. A szándék politikai jogfolytonosságát szemléltetve a demokrata Biden október 21-ével magával Kínával szemben rendelt el chipstopot.

Ennek alapján az USA engedélye kell ahhoz, hogy kínai felhasználóknak a legmodernebb technológiával készült – 14 nanométeres csíkszélesség alatti, jellemzően 7, 5 és 3 nanométeres – chipeket, illetve az azok gyártásához szükséges berendezéseket és szoftvereket adjanak el, ha abban akár csak nyomokban is amerikai részvétel van szabadalom vagy részegység formájában. Ez alól átmenetileg felmentést kaphatnak azon félvezetőgyártók – mint a dél-koreai Samsung Electronics vagy a tajvani TSMC –, amelyeknek kínai gyártóbázisuk van, de csak nekik szállíthatnak a tilalommal érintett eszközökből. A kínai engedélyigénylőkkel szemben az alapállás az elutasítás, és ettől csak rendkívül indokolt esetben lehet eltérni.

Mivel a modern félvezetőgyártás a Szilícium-völgyben született – innen a kaliforniai régió neve is –, a blokád elvileg széles körű lehet. Gyöngíti azonban, hogy a chipfejlesztésben az USA lemaradt – ezt próbálja a washingtoni kormány egy nemrég elfogadott, 52 milliárd dolláros költségvetési támogatással csökkenteni –, a tempót már a Samsung és a TSMC diktálja, amelyek éppúgy nem akarják elveszíteni kínai piacukat, mint a tilalmat várhatóan megszenvedő amerikai társaik, az Intel, a Qualcomm, a Micron Technology vagy az Nvidia.

Az USA egyedül hirdette meg a chipstopot, mert hónapokig győzködte a szövetségeseit a közös fellépésről, de nem járt sikerrel. Japán és Dél-Korea mellett a fejlett csúcstechnológiai szektort működtető Izrael is vonakodott csatlakozni, ahogy Nagy-Britannia és Hollandia is. Az utóbbi két ország jelentőségét az adná, hogy a legmodernebb chipek tervezésével foglalkozó ARM brit, a nanométeres csíkok szilíciumlapkába égetését végző ultraibolya litográfiai szupereszközök gyártója, az ASML pedig holland cég. És ahogy a COCOM-listát ki lehetett játszani, szakértők szerint a Sullivan által „kis udvart körbevevő magas kerítésként” jellemzett tilalmon is lesznek lyukak.

A kulturális forradalom idején befolyásossá vált négyek bandájának eltávolítására nyolcan fogtak össze Mao Ce-tung 1976-os halála után. Közös volt bennük, hogy harcoltak a japánok, illetve a polgárháborúban a nacionalisták ellen, a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezető káderei voltak, ám a „nagy kormányos” belső száműzetésbe küldte őket. Onnan a vezetőjükké vált Teng Hsziao-pinggel az élen tértek vissza a hatalomba, de a párt mindenkori vezetője mögé – akinek a személyéről ők döntöttek. A média a kínai mitológia tao szentjei után a nyolc halhatatlan jelzővel illette az idős politikusokat. Ők a színfalak mögötti befolyásukat akkor mutatták meg a világnak, amikor – miután szokásukhoz híven Teng rezidenciáján egyeztettek – arról döntöttek, hogy 1989. június 4-én a hadsereggel vérbe fojtják a Peking központjában, a Tienanmen téren zajló diáktüntetést, és leváltják a fiatalokkal tárgyalni hajlandó Csao Ce-jang pártfőtitkárt, akit aztán élete végéig házi őrizetben tartottak.

Az 1989-ben egységfrontot mutató nyolcak valójában megosztottak voltak. Teng a gazdasági reformok híve volt, és legfontosabb szövetségesének Jang Sang-kun államfő (1988–1993) számított, aki garantálta számára a hadsereg támogatását. A második legbefolyásosabb halhatatlan, a keményvonalas Csen Jün a reformok ellen fordult, és a tervutasításos gazdaság mellett állt ki, amiben Li Hszien-nien elnököt (1983–1988) tudhatta maga mellett. A politikai liberalizálást mindannyian ellenezték.

A nyolcak 1982-ben hozták létre az úgynevezett központi tanácsadó bizottságot, és nemcsak Csao Ce-jangot mozdították el a párt éléről, hanem Hua Kuo-fenget is, aki Mao kijelölt utódjának számított, illetve Csao elődjét, Hu Jao-pangot, ő szintén túl liberálisnak bizonyult a halhatatlanok ízléséhez. A politikai pletykák szerint Teng 1992-re elégedetlen lett a Csao helyére ültetett Csiang Cö-minnel, ám amikor őt is le akarta váltani, a társai azt mondták neki, három főtitkár menesztése felfordulásnak épp elég volt.

A KKP 1992-es, XIV. kongresszusán a nyolcak hivatalosan visszavonultak, feloszlatták a központi tanácsadó bizottságot, ám még maradt a befolyásukból. Teng például kiválasztotta a sanghaji frakciót képviselő Csiang utódjának a KKP ifjúsági szervezetében magasra emelkedett Hu Csin-taót, és felívelő pályára állította a jelenlegi pártfőtitkár Hszi Csin-pinget is, akinek az apja szintén Mao egykori harcostársa, a politikai száműzetésből visszatért, vezető káder volt. Teng 1997-ben hunyt el, az utolsó halhatatlan, Po Ji-po – Mao egykori úszótársa – 2007-ben költözött át a marxista mennyországba. Az ő fia volt a főtitkári ambíciókat dédelgető Po Hszi-laj csungcsingi párttitkár, akivel elsőként számolt le Hszi.

A jelenlegi pártfőtitkár tanult abból, hogy a halhatatlanok közé tartozni akaró Csiang 2002-ben a Teng által rögzített menetrend szerint átadta ugyan a posztját Hu Csin-taónak, ám még két évig a hadsereg fölötti ellenőrzést gyakorló katonai bizottság elnöke maradt, más módon is igyekezett gyöngíteni utódja hatalmát, és pozícióhoz juttatni a frakciója embereit. Hszi tett arról, hogy a mostani triplázását ne akadályozzák meg a párt jelenlegi öregjei, az a csaknem két tucat veterán politikus, aki még él a politikai bizottság állandó bizottságának volt tagjai közül.

Bár a 96 éves Csiang és egykori miniszterelnöke, a párton belül nagy tekintélynek örvendő, 93 éves Csu Zsung-csi megromlott egészségi állapota miatt sem igen szólhat bele a hatalmi sakkpartiba, Hszi semmit sem bízott a véletlenre. A Zsenmin Zsipao pártlap már 2015-ben nehezen félreérthető cikkben figyelmeztette a halhatatlanok befolyására ácsingózókat, hogy szokjanak hozzá a nyugdíjas státusukhoz, mert „amikor az emberek távoznak, a tea kihűl”. Idén májusban pedig a párt személyzeti hivatala alkotott új szabályokat a visszavonult politikusokra, mondván: azok – különösen, ha korábban vezető pozíciót töltöttek be – „ne vitassák meg önkényesen” a politikai kérdéseket, és „ne terjesszenek politikailag negatív megjegyzéseket”.