A tél közeledtével milliószám maradnak áram és víz nélkül az ukránok az energiahálózat elleni orosz légicsapások következtében. Moszkva a lakosság moráljának megtörésével próbálja térdre kényszeríteni a harctereken sikereket elérő Ukrajnát.
Ukrán tűzoltók oltanak egy szétlőtt transzformátorállomást. Célpontot váltottak
AFP
Földöntúlipusztaság
Herszonból menekültek. Ki merre lát
AFP / BULENT KILIC
Milliók menekültek el abból a négy kelet- és dél-ukrajnai megyéből – Herszon, Donyeck, Luhanszk és Zaporizzsja –, amelyeket a világ által el nem ismert szeptember végi álnépszavazásokkal Oroszországhoz csatoltak. Az összességében magyarországnyi területre kiterjedő vidék a 2014 előtti békeidőkben mintegy kilencmillió embernek adott otthont. Az ukrán nehézipar központjának számító Donyec-medencében lévő Donyeck megye volt a legnépesebb a maga 4,1 millió lakosával, s a szénben, vasércben és egyéb ásványi kincsekben gazdag régió másik megyéjében, Luhanszkban 2,1 millióan éltek.
Az Ukrajnából külföldre menekült mintegy kilencmillió és az országon belül menedékre lelt további hatmillió polgár jelentős része az Oroszország által elszakítani kívánt területről költözött el. Donyeck és Luhanszk megyét a 2014-es harcok idején és után elsősorban az ukrán érzelműek hagyták el. Az idén februárban kezdett orosz offenzíva hatására aztán sok férfi is elmenekült, miután a helyi hatóságok azonnal általános mozgósítást rendeltek el a „népköztársasággá” átnevezett két megyében.
A népességvesztés arányait mutatja, hogy az egykor félmilliós Mariupolban – amelyet több hónapig tartó ostrom után májusban foglaltak el az oroszok – ma legfeljebb százezren élnek, a háború előtt háromszázezres Herszonban pedig talán hetvenezren maradtak. A harcok sújtotta területeken lévő kisebb települések szinte teljesen kiürültek, a falvak jó részében a közművek teljesen megsemmisültek, a valaha ott élteknek semmi esélyük nem lett volna a tél túlélésére. Már csak azért sem, mert valószínűleg a következő hetekben sem enyhül a harcok hevessége. Az ukránok még az előtt akarnak újabb területeket visszaszerezni, hogy nagy tömegben a frontra érkeznének a szeptember végi oroszországi mozgósítás során behívott tartalékosok. Az oroszok pedig addig nem mondhatják magukat a háború győztesének, amíg nem foglalják el a már elcsatolt ukrán megyék teljes területét. Jelenleg egyiket sem ellenőrzik százszázalékosan.
Teljesen egyértelmű, hogy Oroszországnak sem embere, sem elég pénze nincs ahhoz, hogy békeegyezmény híján tartósan megvédje az elfoglalt területeket, illetve belátható időn belül helyreállítsa a rommá lőtt városokat, falvakat, utakat és hidakat. Az üzletek és üzemek nagy része továbbra is zárva tart, a romok alatt holttestek ezrei fekszenek, s a fel nem robbant lőszerek és aknák miatt még mindig veszélyes mozogni a településeken.
Jó példa erre Mariupol, amelyet az oroszok állítólag élhető üdülővárossá akarnak átalakítani, ám eddig csak odáig jutottak, hogy elkezdték elbontani a harcok során szétlőtt épületeket. Azok közül is csak azokat, amelyeken látszik, hogy a károkat a légierő okozta. Makszim Litvinov ukrán dokumentumfilmes szerint a várost ellenőrző oroszok még mindig azt hajtogatják, hogy a rombolás jelentős része az ukrán tüzérség műve. A Mariupol – Harcban a reménnyel című film alkotója azt mondta a HVG-nek, hogy az oroszok „el akarják tüntetni azokat a bizonyítékokat, amelyek azt mutatják, hogy az orosz légierő szisztematikusan bombázta a települést”.
