Inkognitó
Nincs annál jobb időtöltés, mint a lehető legközelebbről szemügyre venni a képzelet, az ambíciók, a memória és a memóriazavar meg még sok minden más energiaközpontját: a zseni agyát. A XX. század géniusza, Albert Einstein a Princeton Egyetem kórházi boncasztalán fekszik. Thomas Harvey orvos-patológus éppen arra készül, hogy kipumpálja a testéből a vizet, aztán megnyissa a koponyát és kiemelje a legnemesebb szervet. A történet a valóságban aligha úgy folytatódott volna, hogy Harvey az agyat formaldehidbe helyezi, az üveget autója csomagtartójába rakja, majd hazaviszi, ám a valósághoz olykor a féreglyukon keresztül vezet az út: ezért pontosan ezt tette. A tudós 1955-ben bekövetkezett halálától számítva évtizedekig őrizte, néha tanulmányozta, néha meg kölcsönadott neurológus kollégáknak a 242 metszetből egy-egy darabot. Nick Payne brit dráma- és forgatókönyvíró bizarr, különleges intenzitású színpadi játéka, az Inkognitó abból a közkeletű tényből indul ki, hogy Einstein agyában nem volt semmi különös. Ugyanúgy kábé három kilogrammot nyomott, ugyanolyan volt a rajzolata és a formája, mint a hétköznapi halandóké, a darabban egymással érintkező helyszíneken megjelenő, időben és térben ide-oda ugráló összes szereplő agya a példának okáért ugyanolyan szürke, amilyen Harvey magánélete. Vagy Einstein fiáé és unokájáé, akiknek életét a mániás identitáskeresés töltötte ki. Egy másik férfi valamikor csodálatos zongoristaként indult, most azonban önmaga foglyaként, mély, érzelmi válságban lelépett feleségét várja. Tehetsége bizonyításának pillanatában epilepsziás rohamok törnek rá, így csak egy tudományos kísérlet médiuma. A negyedik szál egy olyan neuropszichológus-ügyvéd házaspár kapcsolatát tárja fel, ahol az agy túlműködése miatti szerepcsere képzelgésekkel pótolja a valóságot. „A felkészült elmét a véletlen támogatja” – hangzik el többször is Einstein szellemes magyarázata a zsenialitásról. A mindössze 38 éves Payne ezt azzal egészíti ki, hogy a világ legjobb chipje maga a képzelet, az Inkognitó magyarországi ősbemutatóját rendező Szőcs Artur pedig azzal, hogy négy ihletett színésznek (Kovács Patrícia, Márkus Luca, Nagy Ervin és Horváth Szabolcs) teremt lehetőséget arra, hogy megannyi szerep- és szerepjátékálmát egyszerre játssza el.
