Két különös személyiség találkozott két messzi korból, amikor a magának való és igazi elismerésben soha nem részesült Howard Carter száz éve felfedezte a jelentéktelen, mégis talán a leghíresebbé vált fáraó, Tutanhamon sírját.
Howard Carter (balra) Tutanhamon sírjánál. Épp időben
AFP
Tutanhamon életét rejtély övezte – írta róla naplójában a sírhelyét felfedező és feltáró Howard Carter, akinek a pályafutását szintén különös homály fedte, és aki egyetemi végzettség hiányában is talán a legismertebb egyiptológussá vált. Művészcsaládban született 1874-ben, apja keresett festő volt. A beteges fiút főként a család swaffhami otthonában egy ápolónő nevelte, és valószínű, hogy a viktoriánus korra jellemző, úgynevezett dame-iskolában tanult, ahol a dame – a tanítónő – kis összegekért oktatott gyerekeket. Az ügyesen rajzoló Carter már 15 évesen eltartotta magát, és alighanem apja nyomdokaiba lépett volna, ha nem ismerkedik meg az Amherst családdal, amely rajongott a régiségekért, az óegyiptomi műkincsekért. Cartert beszippantotta az egyiptológia, és 1890-ben tinédzserként – első régészeti megbízásaként – a mai Egyiptom középső részén található Beni Haszán középbirodalmi temetkezőhelyen már feliratokat másolt Percy Newberry egyiptológus irányítása alatt.
Tehetséges epigráfusként számos tudós mellett dolgozott, részt vehetett az újbirodalmi XVIII. dinasztia olyan neves fáraói, mint IV. Thotmesz és Hatsepszut sírjainak feltárásában. Carter aprólékos, pedáns munkamódszere mindenképp mérföldkő az egyiptológiában – vélte róla Nora Shawki egyiptomi egyiptológus a National Geographic magazinnak nyilatkozva. Munkái, másolatai ma is segítik a tudósokat. Ám a diplomácia iránti érzéketlensége és heves temperamentuma elidegenítette az agglegényként élő, a whiskyt és a szivart kedvelő Cartert, aki szívesen látogatta a testvéreit és családjaikat, de lehet, hogy a háziállatai, így kutyák, egy gazella, egy kanári, illetve a Szultán névre hallgató lova társaságában érezte magát a legjobban. Közel állt Lord Carnarvon lányához, Lady Evelyn Herberthez, akihez állítólag románc is fűzte, de ezt többen cáfolták.
Carter a naplójában, az írásaiban nem sok érzelmet árult el, így mai kutatói közül többen is kételkednek abban, hogy a felfedezése valóban boldoggá tette-e őt. Bár a világ ünnepelte, számos helyen tiszteletbeli címeket kapott, Egyiptomban nem annyira hősként, mint inkább „gyarmatosítóként” tekintettek rá, hazájában pedig sem tudományos, sem uralkodói elismerésben nem részesült. Feltűnően kerülték az egyiptológusok is, talán a megosztó személyisége, a formális végzettség hiánya vagy az irigység miatt. Nem sokkal élte túl élete fő művét: Tutanhamon sírja dokumentálásának befejezése után hét évvel, 1939-ben halt meg, feltehetően Hodgkin-limfómában.
