Nemcsakabevételszámít

Hozzáadott érték az, amit egy vállalkozás a saját munkájával hozzátesz a termelése során felhasznált, másoktól vásárolt anyagok, alkatrészek, félkész termékek és – például szállítási – szolgáltatások értékéhez, számviteli tolvajnyelven: az anyagjellegű ráfordításokhoz. Ha utóbbiakat levonjuk egy cég (néhány kisebb könyvelési tétellel növelt) árbevételéből, akkor kapjuk meg a hozzáadott értéket. A HVG azonban ennél kicsit bonyolultabban számolta ki a következő táblázatban szereplő adatokat, mert ez a kézenfekvő módszer néhány speciális esetben fals eredményt adna.

Az egyik ilyen eset a hatalmas állami támogatásokkal életben tartott nagy közlekedési vállalatoké. Ezek között három olyan is van (a MÁV, a Volánbusz és a MÁV-Start), amelyiknek az árbevétele nem éri el az anyagjellegű ráfordítások összegét, az előbbiből az utóbbit kivonva tehát negatív értéket kapnánk. Az éppen késésben lévő vonaton az órájukat nézve bosszankodó utasok talán hajlamosak lennének rábólintani arra, hogy ilyen vasút bizony negatív hozzáadott értéket termel. Közgazdaságilag azonban nem ez a helyzet, hiszen ezek a közlekedési vállalatok az árbevételük és az állami támogatásaik összegéből gazdálkodnak, tehát ezt az összeget kellene figyelembe venni a hozzáadott érték kikalkulálásánál.

A szimpla kivonás másik bökkenője a jövedéki adóval sújtott árukat értékesítő nagykereskedők esete. Ezt az adófajtát ugyanis a számviteli szabályok szerint az árbevétel részeként kell elkönyvelni. Néhány dohánycég árbevételének akár a háromnegyedét is a jövedéki adó teszi ki, noha azt nem ők termelték meg, és természetesen nem is marad náluk; ha tehát ebből a mesterségesen felhizlalt árbevételösszegből számítanánk a hozzáadott értéket, azzal érdemtelenül magas polcra helyeznénk ezeket a vállalkozásokat.

E problémákat úgy oldjuk meg, hogy a visszájára fordítjuk az egyenletet: a személyi jellegű ráfordítások, az értékcsökkenés, valamint az adózatlan eredmény összegeként számítjuk ki a hozzáadott értéket. Ezen a módon ugyanis kiküszöböljük azt a dilemmát, hogy néha olyasmit is tartalmaz az árbevétel, amit nem kellene, máskor meg olyasmit sem tartalmaz, amit – a hozzáadott érték kiszámítása szempontjából – tartalmaznia kellene.