Beindulagázhenger

Schrödinger Palkovicsa – az Akadémiai Dolgozók Fóruma nevű szervezet frappánsan és pontosan foglalta össze ebben a két szóban, hogyan is állt a helyzet a múlt héten Palkovics László miniszterrel. Az Erwin Schrödinger osztrák fizikus után Schrödinger macskájának nevezett kvantumelméleti eszmefuttatás szerint egy dobozba zárt macska egyszerre lehet élő és holt állapotban. Palkovicsról sem volt tudható több napig, hogy miniszter-e vagy sem. A lemondásáról szóló hírek gyorsan terjedtek, ám ezeket hivatalosan senki nem erősítette meg. Orbán Viktor pedig inkábba türk barátaival volt elfoglalva, semmint minisztere lemondásával, így hétfőig miniszterként és lemondott miniszterként, azaz kétféle létállapotban lévőként lehetett Palkovicsra tekinteni. Akinek a sorsa ékes bizonyíték arra, hogyan darálja be és köpi ki még a legbriliánsabb szakembereket is a politika.

Államtitkári (majd miniszteri) pályafutását megelőzően Palkovics az egyik legtehetségesebb műszaki tudós volt, fiatal akadémikus és gyakorlati szakember, egyetemi és ipari kutatóintézeti vezető egyszerre. Ezt a tekintélyét amortizálta le, miután 2014-ben előbb a felsőoktatásért, majd 2016-tól az oktatásért felelős államtitkárként, 2018-tól miniszterként Orbán Viktor politikájának kritikátlan, sőt idővel – nem túlzás ezt mondani – gerinctelen kiszolgálójává vált.

Az, hogy egy tehetséges egyetemi mérnökember kihívásnak érzi a magyar felsőoktatás rendbetételét, vállalható ambíció. Orbánnak ezzel sikerült meggyőznie Palkovicsot, hogy a szolgálatába szegődjön. Az eredmény azonban most, nyolc év után sem látszik, hacsak nem eleve az volt a cél, hogy több kanyar, például a kancellári irányítás bevezetése után úgy magánosítsák az intézményeket, hogy a fideszesek dominálta alapítványi kuratóriumok alá rendelik őket. Az, hogy rövid időre Palkovics kezébe került a közoktatás is, csupán annyi változást hozott, hogy még egyet csavartak a Klebelsberg Központ és a tankerületek uralta szerkezeten, amiből csak az oktatás nem profitált. Igaz, Palkovicsot láthatóan nem is nagyon érdekelte ez a terület. A 2018-as kormányalakítás után csak a felsőoktatást tartotta magánál (a közoktatás ment a levesbe, azaz vissza az emberierőforrás-tárcához).

Bár autonómiája, pártoktól való függetlensége és szakmai előélete alapján kezdetben úgy tűnt, hogy képes lesz objektíven és profi módon irányítani a rábízott területeket, ez hamar illúziónak bizonyult. Orbán igazán akkor győződhetett meg Palkovics hajlékony gerincéről, amikor eldöntötte, hogy elüldözi az országból a CEU-t. Minisztere úgy állt bele a feladatba, hogy a küzdelmek során finoman szólva sem mondott mindig igazat, holott pontosan tisztában lehetett a CEU értékeivel. De az ő regnálásához köthető a Színház- és Filmművészeti Egyetem kormányzati leigázása is, és ő volt az, aki az idén viharos gyorsasággal menesztette az augusztus 20-ai tűzijáték idejére rossz idő valószínűségét jelző OMSZ vezetőjét.

A miniszternek az a tulajdonsága, hogy szemrebbenés nélkül tudja a legkülönbözőbb valótlanságokat is igazságként beállítani, a Magyar Tudományos Akadémia bedarálása idején csúcsosodott ki. Többször nyilvánosan megalázta és meghazudtolta Lovász László világhírű matematikust, az MTA akkori elnökét. De az sem esett nehezére, hogy az írott szabályokon is túllépjen: amikor az OTKA-pályázatokat elbíráló zsűri nem azt az eredményt hozta ki, amit ő szeretett volna – arra hivatkozva, hogy „a források elosztásának módja érdemi kontroll nélkül zajlott” –, egyszerűen felülírta a döntést. Hogy a tudóstársadalom vegzálásán túl mi értelme volt elvenni a kutatóintézeteit az MTA-tól (amelyek ingatlanainak ingyenes használatba adása miatt az AB kedden mulasztásos törvénysértést állapított meg), az máig nem derült ki. Azok lényegében ugyanúgy működnek, valamivel pontosabban kimunkált követelményrendszerrel és főként sokkal több pénzzel. Ezért tehát nem kellett volna az intézetek feje fölé egy új irányító hatóságot felállítani.

A kemény, rámenős tárgyalási stílusa miatt pitbullnak is nevezett Palkovics lényegében minden kormányzati posztján Orbán elképzeléseit hajtotta végre, és ennek során alaposan elhasználódott. A „lefokozását” viszont – hogy fontos területeket szervezzen ki alóla a kormányfő – már nem tudta elfogadni. Működésének mérlege így igencsak felemás: a szakmai ambíciók feladása fejében megvalósíthatta ugyan sok milliárd forintból kedvenc projektjét, a szülőföldjén, Zala megyében létesített autóipari tesztpályát, ám ez túl nagy árnak tűnik azért a szégyenfoltért, ami a szakmai renoméján esett. Az egykor a Knorr-Bremse német nagyvállalattól Orbán Viktor által két évre „lízingelt” Palkovicsot ez idő letelte után Orbán „megvette”, de miután a mór megtette kötelességét, fokozatosan kivonta a forgalomból. Már az előző ciklus vége felé, amikor Palkovics hihetetlenül sok területet vitt a minisztériumában, megkezdődött a leépítése, s az idei választások után már csak a hatalomvágy tarthatta a kormányban. Az a két terület ugyanis, a felsőoktatás és a kutatási-innovációs szféra, amelyek miatt 2014-ben egyáltalán meggyőzhető volt a kormányzati szerepvállalásról, a tavasszal már Csák Jánoshoz került. Ő még így is vállalta a miniszterséget. Ám miután tárcájának legfontosabb elemét, az energiagazdálkodást is elvették tőle, már érezte, hogy nincs maradása. S bár van hová visszatérnie – már meg is kapta az N7 Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Holding Zrt. vezérigazgatói posztját (a részletekről lásd Cégvilág-hírünket) –, a politikai szerepvállalása, s különösen az, ahogyan a kormányzati feladatokat Orbán bunkósbotjaként végrehajtotta, már örökké kísérteni fogja egész tudományos és innovációs pályáján. ¬ Riba István