Az ukránok azt akarják visszakapni, ami az övék, az országukat, a szabadságukat – mondta a HVG-nek Jevgenyij Afinyejevszkij, az ukrajnai orosz agressziót bemutató Szabadság tűz alatt című alkotás rendezője. A Kazanyban született, USA-ban élő dokumentumfilmes szerint a magyarok elfelejtették, hogy apáik és nagyapáik mennyi vért ontottak 1956-ban a szabadságért.
Hanna Zajceva és Jevgenyij Afinyejevszkij a dokumentumfilm budapesti bemutatóján. A szemük láttára
Reviczky Zsolt
68napapokolban
„Azt kívánom, hogy akik ezt tették velünk és háborút indítottak ellenünk, maguk is érezzék azt a fájdalmat, amit most mi érzünk” – mondta a Szabadság tűz alatt című dokumentumfilm egyik szereplője, a húszas éveiben járó Hanna Zajceva, aki újszülött fiával több mint két hónapot töltött el a mariupoli Azovsztal acélgyár föld alatti pincerendszerében. A 68 nap alatt egyszer sem mehetett fel hosszabb időre a levegőre, az egészsége megromlott, s gyermeke azért maradhatott csak életben, mert a védők életük kockáztatásával csecsemőételeket szereztek a föld alatt rekedt családnak.
Hanna férje a védők egyike volt, amikor az oroszok elfoglalták a gyár teljes területét, és a még életben lévő katonákat mind elvitték. A fiatalasszony „filtrációs táborba” került, ahol a kihallgatók megalázták őket: a katonák előtt mindenkinek meztelenre kellett vetkőznie, hogy megnézzék, nincsenek-e a testükön „náci” tetoválások. A mobiljaikat is ellenőrizték, és akiknél gyanús üzeneteket vagy telefonszámokat találtak, azokat ismeretlen helyre szállították tovább. Hanna is gyanús volt katona férje miatt, többször megfenyegették, hogy meghal, ha nem válaszol a katonákkal kapcsolatos kérdésekre.
Hanna a mai napig nem tudja, hogy az oroszok hová hurcolták el gyermeke apját, életben van-e még. Az egyetlen halvány információ az oroszok által készített videó, amelyen egy pillanatra feltűnt sebesült, mankóval bicegő férje. A szabadulása óta Németországban élő Hanna sorsa is azt mutatja, hogy az orosz hadsereg olyan városokat is rommá lőtt, ahol többségben voltak az orosz anyanyelvűek. A fiatalasszony anyanyelve is orosz, s bár beszél ukránul, azt mesélte, hogy gondolkodni és álmodni oroszul szokott. Még most is, hogy Ukrajna „felszabadítói” szinte mindenét elvették: egészségét, otthonát, városát, korábbi életét, a férjét, egyedül a gyermeke maradt meg neki.
