Születésnaposok

Ludwig van Beethoven és Kodály Zoltán ugyanazon a napon, december 16-án született, de több mint száz év volt közöttük a korkülönbség. Születésnapjuk másnapján a Nemzeti Filharmonikusok zenekara Kovács János vezényletével ünnepli a két komponistát. A zongoraversenyek csúcsa, Beethoven zongorára írt utolsó koncertje a hozzá legkevésbé illő elnevezést kapta angol kiadójától, Johann Baptist Cramertől: Emperor. A császár. Beethoven végtelenül fel lett volna háborodva, ha értesül erről. Elkötelezett demokrataként ő dobta le Napóleon nevét a 3. szimfóniájáról, amikor a Francia Köztársaság első konzuljából császárrá emelte magát. Jóllehet a szabadság megtestesítőjének eszméjét a korzikaiban látta Beethoven, és az ő dicsőítésére komponálta a művet, amelyben a szólóhangszer és a zenekar nem egyenrangú. Rögvest lehengerlő zongoraszólókkal indul a mű, egy-egy villanásnyi zenekari gesztussal megszakítva. Beethoven a második és a harmadik tételt zseniális zenei ötlettel kapcsolta egybe. A második tétel ugyanannak a témának a lassú, csendes, meditatív megjelenésével zárul, mint amelynek a hangos, katonás, gyors változatával nyílik meg a harmadik. Japán első számú zongoraművésze, a Beethoven-specialista Ikuyo Nakamichi (képünkön) az est szólistája. Fiatalkorában nagy versenyek győzteseként vált ismertté, most pedig az előadott művek zenetudósi mélységű megközelítését becsülik benne. Kodály, miután megzenésítette Ady Endre Fölszállott a páváját – ebben a díszes madár a szabadság szimbóluma, és a rabok szabadulására száll fel a rabtartó vármegye házára –, variációsorozatot is írt a pentaton népdalra. A darab feszültségét és filozófiáját az élőbeszédszerűen szabad, ingadozó (rubato) és a szigorúan kötött, kimért időtempójú részek váltakozása, ellentéte adja. Kodály Budavári Te Deuma kivételesen gazdag, sokrétű mű. A szöveg minden egysége más és egyedi zenei karakterrel jelenik meg.