Petőfi200 emlékév: élt, él, élni fog

Január 1. volt Petőfi Sándornak, a magyar irodalom kultikus és halhatatlan költőjének 200. születésnapja – már ha elfogadjuk önkezűleg helyreigazított (meghamisított) születési idejét. És helyét: szlovák anyanyelvű szülők gyermekeként igazolt át a tót Kiskőrösről a magyar Kiskunfélegyházára, Illyés Gyula későbbi őszinte elismerésére. „Neki van igaza, amikor később, dacolva az okmányok bamba adataival, a köznapi, lélektelen igazsággal, ezt a várost vallja szülőföldjének, s tiltakozásul egy szűk látókörű pánszlávizmus mohósága ellen, megtagadja a szlovák Kiskőröst a magyar – azazhogy kun! – Félegyháza kedvéért. […] Ő, akinek hivatása, hogy a valóságot alakítsa, ő ne szállhatna szembe a valósággal? Helyesebben a látszat-valósággal?” – idézte Illyést a Holmi folyóiratban Margócsy István irodalomtudós, Petőfi-kutató. A halála szaktudományos tényeivel (elesett a segesvári csatában, 1849. július 31-én) dacoló összeesküvés-hívők egy csoportja 2015 nyarán földelte el a burjátföldi Barguzinban megtalált, Petőfinek tulajdonított tetemet. Márpedig ha a költő Szibériában tovább élt, akkor nyilván alkotott is: 2016-ban Poszt­petőfi Sándor összes verseit és magyarnótáit – a „mi lett volna, ha” jegyében – Szilágyi Ákos adta közre. A bizonytalan kezdet és vég között egyvalami biztos: a hét év alatt létrehozott gazdag költői életmű. A magyar irodalom alighanem legnépszerűbb alakjának versei közül néhányat egyaránt fúj óvodás és aggastyán; egyszersmind külföldön is ő a legismertebb magyar költő.