Házat,hazárd
A mindig kedélyes és szolgálatkész Szűcsék a harmadikról, a közös költséggel állandó elmaradásban lévő Szabóék a másodikról, a ház felújítását megfúró Rozi néni az elsőről és a részeges Kovács úr a földszint kettőből. Ezek a kis- és nagyhatalmi centrumok, illetve szövetségi rendszereik határozták meg a társasházunk életét, ahonnan húsz éve elmenekültem. A lakógyűléseken semmiben sem lehetett közös nevezőre jutni, az épület azóta is pusztul. Ahol erős a blokkosodás, ott egyik fél mellett sem szabad elköteleződni; a kapcsolatok olyan szövevényes hálózatát kell kialakítani, amelyben mindenki velünk akar jóban lenni, és nem áll érdekében, hogy nekünk keresztbe tegyen – adta meg az útmutatást Orbán Viktor a Széll Kálmán Alapítvány zárt körű vacsoráján. Az újabban a hálózatkutatás eredményeivel ismerkedő kormányfő lelki szemei előtt már egy olyan Magyarország képe lebeg, amelynek minden kis- és nagyhatalom, illetve jelentős cég a kegyeit keresi, és amely idővel olyan középhatalommá válik, amelyről még Szent István vagy az Aranybulla-film készítői sem álmodhattak. Az, hogy a 2023-ra irányadó külpolitikai, illetve gazdasági doktrínából egyenesen következik, miszerint egy-egy zsíros üzlet érdekében olyan rezsimeknek, multiknak is a kedvére kell tenni, amelyek látványosan sárba tiporják azokat az értékeket, amelyeket az államalapító vallott, Orbánt hidegen hagyja – lásd „A kínai pénz olyan, mint a nyugati?” című cikkünket. Fókuszban összeállításunk annak a – szintén az Orbánt fő fogásként feltálaló vacsorán elhangzott – kormányfői kijelentésnek a mozgatórugóját tárja fel, amely szerint „megfordítottuk a logikát, s már nem külföldi cégek központjainak idetelepülését ösztönözzük, hanem olyan hazai vállalatok megerősödését, amelyek regionális szinten válnak meghatározó szereplőkké”. Csak egy, a modern világot nem értő politikus hiheti, hogy a jövőbe fektetés szempontjából kifizetődőbb a Vodafone megvásárlása, mint a pedagógusbérek – előbbi töredékébe kerülő – tisztességes emelése. Évismétlés című cikkünk bemutatja: még a lengyel jobboldali kormány is képes volt megőrizni az oktatási rendszer olyan elemeit, mint a tanári autonómia. Orbánék a közoktatás és az egyetemek politikai függetlenségének felszámolásával elérték, hogy a magyar diákok a teljesítményükkel a fejlett országok köréből, az Erasmus-program befagyásával pedig a nyugati egyetemek kurzusairól is kiszorulhatnak.
