A filozófus
„Gazsi” – mindenki tudja, ki az, akit ezen a néven tiszteltek, és akire immár ezzel a névvel emlékeznek. Szó szerint tömegek által használt családias, barátságos, személyes megszólítás, pedig mögötte egyáltalán nem mórikáló, hanem nagyon is kijózanító, utolsó reményeinket is tövig metsző életművek vannak. Több is: egy filozófiai, egy közéleti-publicisztikai és egy irodalmi életmű fut párhuzamosan a szövegeiben, köteteiben, amelyek végül össze is nőnek. Így válik megkérdőjelezhetetlenül egyedivé és kivétel nélkül minden olvasóját elemi erővel érintővé az, amit Tamás Gáspár Miklós – írjuk hát ki a teljes nevet – hátrahagyott. A magyar (és az egyetemes) filozófiatörténet renegátja, különutasa, merész kísérletezője, a magyar politikatörténet egyszemélyes, pótolhatatlan intézménye, az iskola nélküli, de sosem lankadó figyelmű, iróniával fegyelmező tanítója. Művelt és erős ízlésű ember. Miért vált mindenki Gazsijává?