A gazdasági növekedés újraindítása céljából engedte el a szigorú járványkezelési politikát Kína, és a fordulat egyszerre jó és rossz hír a világ számára.
Előre bejelentett módon kreatív könyvelésbe kezdett Janet Yellen pénzügyminiszter, az USA adósságállománya ugyanis a múlt csütörtökön 31,4 ezermilliárd dollárnál elérte a washingtoni kongresszus által meghatározott plafont, ami a GDP 125 százaléka. Ez azt jelenti, hogy a Biden-kormány a lejáró államkötvényeket refinanszírozhatja, de a tartozás növelésére már nem bocsáthat ki újakat. Yellen ezért az államháztartás számlái között mozgatja a dollárszázmilliárdokat. A fizetőképesség fenntartásához egyelőre elég, ha nem tölti fel az állami alkalmazottak társadalombiztosítási és nyugdíjalapját, hanem oda elhelyezi azt a kváziváltót, aminek fejében befizeti a pénzt, amikor az újabb nettó hitelfelvételre megkapja a hozzájárulást a törvényhozástól.
Az adósságplafont 1917-ben, az első világháborúba belépéssel egyidejűleg vezette be az amerikai kormány, amely addig minden egyes kötvénykibocsátást külön elfogadtatott a kongresszussal, ám a hadikiadásokhoz szükséges hitelfelvétel megugrásával ez nehézkessé vált. Az 1960-as évek óta legalább 80 alkalommal emelték meg a limitet, azzal a céllal, hogy az államháztartás finanszírozni tudja az egyébként a törvényhozás által elfogadott költségvetési tételeket. Ha a kongresszust és a Fehér Házat is ugyanaz a párt uralja, akkor nincs gond, a republikánusok például zokszó nélkül emelték a plafont, amikor Donald Trump azt kérte az adócsökkentés, majd a koronavírus-járvány hatását kezelő intézkedések finanszírozásához. Elnöksége négy éve alatt hízott is 40 százalékkal az USA adósságállománya.
Komolyabb politikai csata először 1995-ben alakult ki, amikor az előző évi félidős választáson a képviselőházban 42 év után többséget szerzett republikánusok Newt Gingrich házelnök vezetésével a plafon megemeléséért cserébe olyan kiadáscsökkentésre kényszerítették a demokrata Bill Clintont, hogy az amerikai költségvetés 2001-ig egyensúlyban maradt. 2011-ben már háború tört ki a képviselőházi republikánusok és a demokrata Barack Obama között, az USA a technikai fizetésképtelenség szélére sodródott – a Standard & Poor’s hitelminősítő első alkalommal sorolta alacsonyabb kategóriába az országot –, ahonnan az utolsó pillanatban született kompromisszummal sikerült visszarángatni.
A republikánus Kevin McCarthy most hasonlóan súlyos konfrontációt ígér, mert erre szorítják azon párttársai, akiknek az ellenállását csak 15 szavazási fordulóban sikerült megtörni, hogy házelnök lehessen. A demokrata Joe Biden elnök egyelőre nem hajlandó alkudozni. A republikánusok mindeddig nem álltak elő azzal, mit húznának ki a költségvetési kiadásokból, amelyek kétharmadát – alapvetően a szövetségi egészségügyi és nyugdíjrendszert – automatizmusok határozzák meg, a maradékban pedig ott a senki által csökkenteni nem akart katonai büdzsé. Yellen könyvelési trükkjei a számítások szerint minimum júniusig adnak időt a két félnek arra, hogy elkerüljék a közgazdászok szerint pénzügyi kataklizmával fenyegető amerikai technikai fizetésképtelenséget.
