Népharagraingerel

Rontja a falusi házak panorámáját a hatalmas szerelőcsarnok és a tervezett távvezeték. Kellene egy teherpályaudvar, de senki sem akar a közelében lakni. Ki kell építeni az autó­pálya-csomópontot, különben dugó lesz a műszak végén. Most nagyjából ilyesmik váltanak ki tiltakozást Türingiában, a CATL múlt hét óta működő akkumulátorgyárának környékén. „A helyzet nem olyan feszült, mint önöknél” – legalábbis így értékelt kérdésünkre Britt Mandler, a Thüringer Allgemeine napilap arnstadti szerkesztője. Talán ezért érezte jól magát Papp László debreceni polgármester Erfurt mellett, váratlan keddi gyárlátogatásán.

Pedig Németországban sem mindenhol diadalmenet a távoli nagyberuházók érkezése. Brandenburgban heves lakossági és önkormányzati tiltakozás övezte és övezi, hogy Elon Musk az erdőkre és a vízkészletre való tekintet nélkül, az (utóbb megadott) engedélyeket be sem várva erőltette keresztül Tesla-gyárának építését. Olaf Scholz kormánya üggyel-bajjal sem tudta megmagyarázni, miért engedélyezték tavaly, hogy a Cosco kínai állami hajótársaság egy kisebb tulajdonrészt szerezzen a hamburgi kikötőben.

Ehhez képest Türingiában nyugodtabb, de korántsem konfliktusmentes a helyzet. A közeli autópálya-kereszteződés, az Erfurter Kreuz nevét viselő iparterület 2001 óta van kiépülőben, és a lítiumion cellákat gyártó CATL odaköltözésével válik teljessé. Ehhez ott is szántóföldeket kellett igénybe venni, de ekörül már elültek a viharok, a máshol pótlásul telepített facsemeték növekedésnek indultak. Az úthálózat bővítése egy másik érintett településen, a kisebb Wachsenburgban váltott ki igényeket: zajvédelemről, új lakásokról, kárpótlási pénzekről alkudoztak a tartománnyal. A környező falvak lakóinak a szemét újabban az bántja, hogy a CATL minden eddiginél nagyobb csarnokokat épített – és még így is töredékét a tervezett magyarországinak. További viharokat kelthet, hogy a CATL már elkészült vasúti csatlakozása miatt előbb-utóbb teherpályaudvarra is szükség lesz.

Papp mindenesetre megnyugodott. „Semmilyen szennyező anyagot, veszélyforrást nem láttunk, az üzem a német biztonsági és munkavédelmi előírások maximális betartása mellett működik” – üzente debreceni felhasználásra.

Politikai vita azért a németeknél is van, a kormánykoalícióban éppen a Zöldek egyik legnépszerűbb vezetője, Robert Habeck a gazdasági miniszter, így az ő reszortja a nagyberuházások kezelése, benne azok az intézkedések, amelyekkel az orosz gáz kiesését igyekeznek ellensúlyozni. Ő kötött kompromisszumot az RWE energiaszolgáltatóval is egy külszíni barnaszénfejtés folytatásáról: emlékezetesek azok a képsorok, amikor a pusztulásra ítélt Lützerath falut aktivisták védik a rendőrrohammal szemben. Mégis, a közvélemény-kutatások, illetve a legtöbb tavalyi tartományi választási eredmény is azt jelzik, hogy a Zöldek bázisának csak kis része fordult szembe a pártvezetőkkel, miközben sokan vannak, akik elfogadják a pragmatikus politizálást.

Türingiának mindenesetre fontos az iparterület. A német viszonyokhoz képest a lehető legbaloldalibb tartományi kormánykoalíció álma a türingiai „Akkumulátorvölgy” vagy éppen a több várost is magába foglaló „Batteriecampus”. Ennek egyik első jele, hogy Arnstadtba települt a Fraunhofer kutatóintézet-hálózat új, akkumulátortechnológiai tagja – gyakorlatilag a CATL kiszolgálására. Magyarországon viszont szó sincs arról, hogy a kínaiak a kutatás-fejlesztésbe is beengednék a magyarokat. Németországban ugyanakkor arról nincs szó, hogy elcsábítanák a magyarországi befektetőket, ahogy azt a kormány egyik ideológusa, Lánczi Tamás politológus állította, külföldi összeesküvést sejtetve a magyar ellenállás mögött. Németország előbb-utóbb valóban 14 akkugyárnak adhat otthont, ám a CATL európai főnöke, Matthias Zentgraf szerint a debreceni gyár nem korlátja az arnstadti üzemnek, éppen ellenkezőleg, kiegészítik egymást, akkora a kereslet az e-autókba való áramforrások iránt. ¬ Bedő Iván