A Microsoft lecsapott a mesterséges intelligenciát fejlesztő OpenAI cégre, amely ChatGPT nevű alkalmazásával a csúcstechnológiai szektortól az egyetemeken át a médiáig több szakterületet is felbolydított.
Jan Vermeer van Delft Leány gyöngy fülbevalóval című festményét helyezte új kontextusba August Kamp utasításai alapján a DALL-E mesterséges intelligencia. Kombinált plasztika
SzóljonaChatGPT!
Szerzőnktől a ChatGPT azt az utasítást kapta, hogy írjon a mesterséges intelligencia fejlesztésének történetéről, működéséről és felhasználásáról 2000–3000 karakterben. A szöveget angol nyelven a ChatGPT írta, majd a szintén mesterséges intelligenciával dolgozó DeepL programmal lefordítottuk. A keretes anyag illusztrálására a DALL-E 2-t kértük: hozzon létre egy modern stílusú festményt egy gazdasági hetilap számára a mesterséges intelligencia használatáról.
A mesterséges intelligencia (MI) a számítástechnika egyik ága, olyan intelligens gépek létrehozásával foglalkozik, amelyek úgy dolgoznak és tanulnak, mint az emberek. A fogalom már évszázadok óta létezik, de csak az 1950-es években, a Dartmouth College egyik konferenciáján alapították meg hivatalosan a mesterséges intelligencia kutatásának területét. Azóta több fejlődési fázison ment keresztül. A mesterséges intelligencia kutatásának kezdeti napjait az optimizmus és a szimbolikus gondolkodásra való összpontosítás jellemezte. A kutatók úgy vélték, hogy szabály- és szimbólumkészlet segítségével létrehozhatnak egy olyan gépet, amely képes úgy gondolkodni, mint egy ember. Ezt a megközelítést „jó öreg mesterséges intelligencia” néven ismerték, és azon az elképzelésen alapult, hogy ha egy gépet elég tényekkel és szabályokkal lehet programozni, akkor képes lesz úgy gondolkodni és döntéseket hozni, mint egy ember.
Ez a megközelítés azonban hamarosan nem hatékonynak és túl korlátozottnak bizonyult, mivel hatalmas mennyiségű kézzel kódolt tudást igényelt, és nem tudta kezelni a komplexitást és a bizonytalanságot. Az 1980-as években a mesterséges intelligencia kutatása az adatvezéreltebb, gépi tanulás néven ismert megközelítés felé mozdult el. Ez a megközelítés statisztikai módszereket használ, hogy a gépek az adatokból tanulhassanak, anélkül, hogy kifejezetten programoznák őket. A gépi tanulási algoritmusok képesek mintákat találni és előrejelzéseket készíteni az adatokból, lehetővé téve számukra, hogy idővel fejlődjenek. Ez a megközelítés különösen sikeresnek bizonyult olyan alkalmazásokban, mint a képfelismerés, a beszédfelismerés és a természetes nyelvi feldolgozás.
A mesterséges intelligencia fejlődésének legújabb szakasza mélytanulás néven ismert, ami a gépi tanulás elveire épül. A mélytanulás neurális hálózatokat használ, amelyek az agy szerkezete által inspirált modellek egy típusát jelentik. A neurális hálózatok egymással összekapcsolt „neuronok” rétegeiből állnak, amelyek feldolgozzák és átalakítják a bemeneti adatokat. A mélytanulási algoritmusok számos feladatban, például kép- és beszédfelismerésben, természetes nyelvfeldolgozásban és játékokban képesek a legmodernebb teljesítményt elérni. A mesterséges intelligenciát ma már számos alkalmazásban használják, az önvezető autóktól kezdve az orvosi diagnosztikán át a pénzügyi kereskedésig és az ügyfélszolgálatig. A mesterséges intelligenciát használó rendszerek egyre nagyobb teljesítményűek és sokoldalúbbak, és az élet egyre több aspektusába integrálódnak. Az MI egyre elterjedtebbé válásával azonban fontos etikai és társadalmi kérdések is felmerülnek azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell használni és ellenőrizni. ¬
