Iskolapréda

A volt egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezéséről szóló 1991-es törvény az épületek tényleges átadására fókuszált. Mivel azonban e lépés azzal járt, hogy az államnak a kiköltöztetett, zömmel önkormányzati intézmények elhelyezéséről – pénzzel vagy csereépülettel – gondoskodnia kellett, az ingatlanrendezésre fordítható költségvetési kassza már a kilencvenes évek közepére kimerült, az épületek tényleges visszaadásának folyamata rendkívül lelassult. Világossá vált, hogy a befejezéshez megszabott 2001-es határidő nem lesz tartható. Eközben az átadásra váró ingatlanok egyre pusztultak: az állami, önkormányzati használók már nem áldoztak rájuk, így amikor az egykori egyházi tulajdonos birtokba lépett, gyakran szinte romokhoz jutott. Ezért fogadta el a kártalanításban érintett 13 egyház a Horn-kormány áthidaló javaslatát, amely – amellett, hogy 2011-ig kitolta az ingatlanrendezés végső dátumát – lehetőséget adott a visszaigényelt ingatlanok 1991-ben összeállított listájának újragondolására. A cél az volt, hogy azokat az épületeket, amelyekhez az egyházak nem ragaszkodnak, inkább „pénzesítsék”. Az így létrejött pénzügyi alapba 1700 ingatlan került, az akkori számítások szerint 50 milliárd forint összértékben. Azóta az egyházak e vagyontömeg alapján járadékot kapnak; ennek összege az alapba bevitt – valorizált – ingatlantőke 5 százaléka. Ezen a címen tavaly összesen 23 milliárd forintot folyósított a kincstár az érintett egyházaknak.

Az egyházi ingatlanrendezés így vagy úgy közel nyolcezer épületet érintett. A benyújtott igények 33 százalékának a sorsa – az egyeztetőbizottságban született előterjesztés alapján – kormánydöntésekkel, 21 százalékáé járadék folyósításával, 13 százalékáé pedig közvetlen megállapodással rendeződött. (Utóbbi azokat az eseteket takarja, amikor az épület jelenlegi használója és az egyház kormányzati közreműködés nélkül egyezett meg.) Az igények 33 százalékát visszavonták, vagy – mivel nem tartozott a törvény hatálya alá – elutasították.