Komjáthi Imre

Portré

2023. február 9.

Veres Viktor

Komjáthi Imre

az MSZP társelnöke

„Én voltam a legidősebb gyerek, 13 évesen már tudtam traktort vezetni, 16 évesen megesett, hogy apám helyett én mentem gyűrűshengerezni” – mondja a kilencgyermekes családban, a Borsod megyei Sajószentpéteren született, 54 éves politikus. Apja traktorosként dolgozott, a gyerekeket nevelő édesanyja 46 éves korában infarktusban meghalt. „Innentől még több munka hárult rám, én vállaltam a főzést, de édesanyámat nem tudtuk pótolni, akkor kezdett szétesni a család.” Lakatosszakmát szerzett, és 1985-től 2018-ig a BorsodChemnél és a jogelődjeinél dolgozott három műszakban, folyamatos üzemben, a végén középvezetőként. A rendszerváltás után a szakszervezeti mozgalomba is bekapcsolódott. 1999-ben leérettségizett, most egyetemre jár. 2006-ban belépett az MSZP-be, az országos politikában 2010-ben egy budapesti nagygyűlésen tűnt fel, ahol beszédet mondott mint „az egyik válságrégióból érkezett munkás”. 2012-ben éhségmenetet szervezett Miskolcról Budapestre, amit a következő évben a közmunkás-szakszervezet társelnökeként megismételt. Bekerült a párt elnökségébe: „A mozgalomból érkezőként a szakszervezetekkel kellett szorosabbra fűznöm a kapcsolatot.” 2018-ban lett a párt egyik alelnöke, 2020-ban elnökhelyettese, október óta társelnöke. Több látványos akció fűződött a nevéhez. Például a Suzuki-gyár kerítéséhez láncolta magát, tiltakozásul a szakszervezet-alapító kirúgása ellen, később a túlóratörvény elleni tüntetés után „foglalta vissza” a lezárt Kossuth teret.

A család Edelényben él, a felesége szociálpedagógus. Két közös mellé befogadták elhunyt húga négy gyermekét. Szabadidejükben Pál Feri és Almási Kitti könyveit olvassák. „Most vettünk egy felfújható kajakot, és kettesben evezünk a Balatonon.”

¬ Szerette az akciózást, most is hajlandó lenne odaláncolni magát valamihez?

Mindig mozgalmár maradok, a Tungsram- vagy a Dunaferr-ügynél is legszívesebben megtettem volna. De társelnökként lehetőségem van, hogy az egész párt figyelmét a dolgozó emberek problémáira fordítsam, akiket az állam cserben hagyott.