Évfordulópont
Ami a magyaroknak november 4-e (az oroszok 1956-os bevonulásának napja), az amerikaiaknak szeptember 11-e (a New York-i ikertornyok elleni terrorista támadás), az az ukránoknak február 24-e (az orosz invázió megindítása) – mindenki évtizedekig emlékszik rá, hogy aznap éppen hol volt, mit csinált. Oroszország Ukrajna elleni háborújának elmúlt egy éve a történések kényszerítő erejénél fogva szinte teljes e heti lapszámunkon végigvonul. Kezdőpontként kínálkozik egy átlagos kijevi pár, Katarina és Jaroszlav mondhatni, érzelemmentes beszámolója a Fókuszban rovatban arról, hogyan váltak 2022. február 24-én néhány nap leforgása alatt egyszerű kisvállalkozókból a honvédelem-szervezés aktív résztvevőivé – és nem voltak egyedül. 12 hónappal később így fogalmaz lapunk Szellem rovatának adott interjújában Szergej Geraszimov ukrán író Harkiv városából: „Olyan, mintha hozzászoknánk a soha véget nem érő fogfájáshoz. Egy idő után már úgy érzed, megőrülsz, de akkor is együtt kell vele élned, és nincs kiút, bármit teszel. (...) Nem törődünk a jövővel, nincsenek terveink. Már nem gondolunk a veszélyre sem, mert Harkivban a halál is úgymond tetszőleges, önkényes.” Nehezen képzelhető el ennél átélhetőbb megfogalmazása annak a pusztításnak, amit Oroszország Ukrajna elleni folyamatos agressziója az emberi pszichében okozni képes.
