Újabb hálózathoz jutott hozzá az állam a Vodafone kisebbségi részesedésének felvásárlásával, ami a választók elérését is megkönnyítheti. Az Orbán-kormány egyre profibb a politikai céljait szolgáló kapcsolatrendszerek működtetésében.
Marabu
Orbánhálózatainstabil
Kertész János. Mi keresnivalója lehet a politikának a hálózatkutatásban?
MTI / Czimbal Gyula
Nemcsak tudománytalan, de hamis is a miniszterelnök állítása, miszerint önmagában előny, ha a blokkosodással szemben Magyarországnak jó kapcsolatai vannak a Kelettel, így Oroszországgal is. A hálózattudomány alkalmazásában rejlő lehetőségekről Kertész János fizikust, akadémikust, a Közép-európai Egyetem professzorát kérdeztük.
¬ A miniszterelnök néhány hete előadást tartott a következő évtizedre szóló stratégiájáról, és ebben a hálózattudomány eredményeire hivatkozva érvelt amellett, hogy Magyarországnak miért hátrányos, ha kizárólag a nyugati tömbhöz tartozik. Helyénvaló volt az érvelése?
Ha egyáltalán kapcsolatba lehet hozni a hálózattudományt a miniszterelnök fejtegetésével, akkor szerintem a tudomány megállapítása éppen ellentétes azzal, amit mondott. Ugyanis elhangzott a szövegben egy állítás, hogy a kapcsolatok számának a növekedése egyre inkább felértékeli az adott országot. Ez pedig nem igaz. A kapcsolatok ugyanis előjelesek: vannak pozitív és negatív előjelű kapcsolatok. Például Németországnak az Egyesült Államokkal pozitív, Oroszországgal negatív a kapcsolata. A hálózatok egyensúlyelmélete szerint az olyan háromszög instabil, amelyben két kapcsolat pozitív, egy pedig negatív. Ha tehát Magyarország egyszerre próbál Németországgal és Oroszországgal jóban lenni, az bizony instabilitáshoz vezethet.
¬ De azért az nem ördögtől való, ha egy állam a hálózattudomány eredményeit is figyelembe veszi, nem?
A hálózatkutatás, ha komolyan veszik, hasznos lehet egy államnak. Nem feltétlenül a külpolitika irányelveinek indoklásában, hanem sokkal inkább konkrét kérdések megoldásában. A Coviddal kapcsolatban láthattunk erre példát. Az epidemiológiának sok szintje van, a molekuláris szinttől a társadalmi terjedés szintjéig. Az utóbbi szorosan kapcsolódik a hálózatkutatáshoz. Kiváló hálózatkutatók, köztük magyarok is, jól működő modelleket készítettek a járványterjedés előrejelzése céljából, amelyeket számos kormány fel is használt az intézkedéseihez. A másik példa a korrupció elleni küzdelem lehet. Minden országban van korrupció, van, ahol kevésbé súlyos, máshol nagy a gond – ismerünk ilyen országot –, de mindenütt nehéz leleplezni. Kutatások folynak például arról, hogy a közbeszerzések meghirdetői és a pályázók közötti hálózatot tanulmányozva vajon találunk-e olyan mintázatokat, amelyek úgymond rossz magaviseletre utalnak. Ezzel segíteni lehet a bűnüldözést. A hálózattudomány a terrorizmus elleni küzdelemben is fontos eszköz, jó ideje használják is.
¬ A látható előnyök ellenére az emberben megvan a félsz, hogy a hálózattudomány alkalmazása nem csak áldásos lehet a hatalom kezében…
Az aggodalom indokolt. Ma már szinte minden tevékenységünk digitális lábnyomot hagy maga után, és hálózatok sokaságába vagyunk bekapcsolva. Mindez veszélyeket is rejt magában. A nagyvállalatok gátlástalanul felhasználják adatainkat a profit növelése érdekében, például a Google, a Facebook vagy a Microsoft kutatóintézeteket tart fenn, amelyekben számos hálózatkutató dolgozik. De ahogy a vállalatoknak, úgy az államnak is, amelyik talán a legnagyobb adatgyűjtő, szinte korlátlan lehetősége van arra, hogy ezeket az adatokat felhasználja. Ez régi probléma, már Kosztolányi megfogalmazta: „Beírtak engem mindenféle Könyvbe, és minden módon számon tartanak.” Vannak ugyan szabályok, de ha az azok betartása felett őrködők nem végzik el a feladatukat, hanem szemet hunynak, akkor a kockázatok megnőnek.
¬ Az államhatalom mellett a politikai pártok és szervezetek is használják a hálózatkutatás eredményeit a befolyásolásra.
Ez valóban létező és égető probléma. Az új típusú internetes médiumok óriási befolyásolási lehetőséget rejtenek magukban. Ráadásul az objektivitási kritérium, amely a hagyományos médiában azért valamelyest mégiscsak megfigyelhető, a közösségi médiából szinte teljesen hiányzik. Az online szociális hálózatok szerkezetének és működésének feltárása hálózattudományi feladat. Ezek a rendszerek alkalmasak nagy csoportok véleményét – akár félreinformálással is – alakítani. A tudomány eredményeire támaszkodnak például a politikai erők, amikor arra keresik a választ, hogy egy hálózatban miként lehet kiválasztani azokat, akiknek a legnagyobb a befolyásuk egy adott körben. De a hálózattudománnyal kapcsolatos az is, ahogyan az úgynevezett internetes botok meghatározott algoritmus szerint automatizált feladatokat hajtanak végre, és így érik el a választókat.
