Hadikútján

Wikipedia

Hadik András a magyar történelmi szakirodalomban soha nem kapta meg az őt megillető elismerést, munkásságát igazán fel sem dolgozták teljes egészében. Egyedül Berlin elfoglalásának huszárcsínyét ismeri a széles közvélemény, pedig pályafutása, a Habsburg Birodalomban betöltött szerepe ennél jóval többet érdemelne.

Hadik felvidéki, valószínűleg szlovák eredetű kisnemesi családból származott, felmenői között számos evangélikus lelkész volt. Katona apja tért vissza a katolikus hitre, s ismertette el a család feltehetően korábbi nemességét 1720-ban III. Károly királlyal. Apja katonának szánta, ám ő először a kőszegi, majd a kassai jezsuitáknál tanult, és akár szerzetesnek is állhatott volna. Ehelyett jogi tanulmányokat is folytatott, s először az államigazgatásban helyezkedett el, majd apja 1732-ben beprotezsálta a Dessewffy huszárezredhez a zászlósi, a legalacsonyabb tiszti beosztásba. Onnan már nyílegyenesen vezetett a karrierje felfelé, végül elérte a legmagasabb, a tábornagyi rangot, s a Habsburg Birodalom katonai vezetője lett, élete utolsó másfél évtizedében az Udvari Haditanács elnöke. Az egykori kisnemes előbb magyar, majd birodalmi grófi címet szerzett, s megkapta a Mária Terézia-rend nagykeresztjét (160 év alatt mindössze négy magyarnak jutott ki ez az elismerés), s udvari titkos tanácsos lett.

Nem csak katonai posztokat töltött be, Mária Terézia értékelte a műveltségét és szervezői tapasztalatait, ezért egy ideig Erdély katonai kormányzósága mellett a polgári irányítás, a Gubernium elnöki posztját is betöltötte, majd a birodalomhoz csatolt Galícia első kormányzója is volt, s a felszabadított Bács megye főispánja. Elképesztő lelkiismeretességgel dolgozta be magát ezekbe a posztokba, történelmi, gazdasági szakirodalmat olvasott, s ezek alapján a királynőnek írt jelentésekben és emlékiratokban tett javaslatokat a területek irányítására. Erdélyből például olyan emlékiratot továbbított, amelyben a jobbágyság felszámolását indítványozta.

Műveltségét fennmaradt könyvtári katalógusa jelzi. Tanulmányait magyar nyelven folytatta ugyan (arról nincs semmilyen dokumentum, hogy szlovákul tudott volna), de németül, franciául és latinul is kiválóan írt és beszélt. Érdekelte az ásványtan, a régészet, a numizmatika, de a könyvtárában megvoltak Machiavelli, Voltaire és Rousseau művei is. Az ókori írókat kiváltképpen szerette, könyveiket kijegyzetelte, Thuküdidész A peloponnészoszi háború című művéről például 60 oldalas kivonatot készített.

Emléke a huszárok körében végig töretlen maradt, a Dessewffy huszárezredet később róla nevezték el, ez lett a Monarchia 3. huszárezrede, majd a Horthy-korszakban a 4. huszárezred viselte a nevét. A monarchiabeli huszárezred tisztjeinek kezdeményezésére állították fel lovas szobrát a budai Várban 1937-ben, s lett egyből az egyetemisták kedvence – a vizsgák előtt szerencsetalizmánként érintették meg a ló heréit. Egy laktanyát is elneveztek róla a mai Bartók Béla úton, ami a magyar katonai hírszerzés főhadiszállása lett 1920-tól, s közben 1945 után rövid ideig dicstelen szerepet is betöltött mint a Katonapolitikai Osztály kínvallató kamráinak helyszíne. A közeli Hadik kávéház nem a katonáról, hanem a laktanyáról kapta a nevét, híressé pedig a közelben lakó Karinthy Frigyes tette, akinek törzsasztala volt ott.

Hadik valószínűleg azért nem foglalhatta el eddig az őt megillető helyet a magyar történelmi panteonban, mert a függetlenségpárti történetírás a Habsburg-hű katonákat és politikusokat nem „díjazta”. Pedig igazán érdemes lenne a maga egészében feldolgozni ennek a valóban alulról indult és a legmagasabb posztokig eljutott, művelt katonának az élettörténetét. ¬ Riba István