Óz, a varázsló

Úgy vélte a nagy dán mesemondó, Hans Christian Andersen, hogy kétféle mese létezik: az egyiktől megered a gyerekek nyelve, a másiktól elakad. Andersen később maga is a gyerekek álmainak része lett, elalvás előtt fogta a kezüket, simogatta a buksijukat, bár olykor haragosabb vizekre evezett. Az amerikai L. Frank Baum 123 éve született Óz, a nagy varázsló című klasszikusa is szörnyű katasztrófával kezdődik: egy kislányt kansasi otthonától messze-messze repíti a tornádó, hogy aztán az ismeretlen helyen, megannyi fura és csodás karakterrel a hazafelé tartó úton kalandok sorát élje át. Horváth Péter átiratában Kenzeszi Dorottya (Nyirkó Krisztina) – azért sem kényszerű, inkább szellemes a magyarítás, mert a helyszín a budapesti Jókai téri gyerek- és ifjúsági színház – épségben kikászálódik a vihar felkapta ház alól, amit a nézőtéren a mesebelien megemelhető székben hirtelen óriássá nővő legkisebbek ellenállhatatlanul viccesnek találnak, azt meg még inkább, hogy a majdnem hétéves kislány haját kétfelé álló színes szénaboglyává fújta a szél. A többi szereplő előírásszerűen letargikus formában van: a Bádog Favágó (Szanitter Dávid) emberi szívre, az Oroszlán (Krausz Gábor) bátorságra vágyik, a Madár­ijesztőnek (Ruszina Szabolcs) kis ész kellene, a színen vészjóslóan átrepülő varjú károg, a lakáj majmok megbízhatatlan társaság. Mindannyian Selmeczi Györgynek az előadáshoz komponált új zenéjét adják elő, remek élő zenekaros kísérettel. Óz, akiről az a hír járja, hogy „jó ember, de rossz varázsló”, test és lélek helyett valójában csak egy óriási szem, és csak a hangja hallható (Kormos Gyula). Az e-mail-címén ugyan be lehet jelentkezni hozzá, ám kastélya előtt, akár egy reménytelen hivatalban, talpasai a végtelenségig várakoztatják a valóságra egyre kíváncsibb látogatókat. A rendező Gothár Péter a három éve történt módfelett kínos és nehezen felejthető eset után hajtűkanyarral visszatért a valós színházi térbe. A forgószél, ami képes megtépázni, de át is tisztíthat egy karriert, rögtön a legnehezebb terepre, az ámuló gyerekek elé röpítette, és ha már így történt, nem akart és nem is okozott csalódást.