Kínai közvetítés
Legfeljebb két hónapon belül újra felveszi a diplomáciai kapcsolatot, és megnyitja a nagykövetségét a másik országában Irán és Szaúd-Arábia – szól a világot váratlanul ért múlt pénteki közlemény Ali Samkani, az iráni nemzetbiztonsági tanács titkára, valamint Muszaid bin Mohamed al-Aiban szaúd-arábiai nemzetbiztonsági tanácsadó megállapodásáról. A következő lépésben a két külügyminiszter által megtárgyalandó alkunak nemcsak a létrejötte, hanem a helyszíne is meglepő volt, hiszen Pekingben jelentették be. Az eseményről készült fényképen pedig a két fél közti közvetítőként ott áll Vang Ji korábbi kínai külügyminiszter, aki Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfő bizalmasaként, államtanácsosi rangban a kínai diplomácia irányítója. Hszi a pekingi parlament múlt heti ülésszakán bejelentette országa – és személye – igényét a globális politikai szerepre, aminek új terepe lehet a Közel-Kelet, ahol csökkenőben van Washington befolyása. Miközben az USA kivonult Afganisztánból és Irakból, felmondta az atomalkut Iránnal, s megromlott a kapcsolata a Mohamed trónörökös vezette Szaúd-Arábiával, Peking szerepe erősödik. Szaúd-Arábia Kína legnagyobb olajszállítója, míg a nukleáris programja miatt szankciók sújtotta Irán a külkereskedelme 30 százalékát bonyolítja le Kínával, amely 25 év alatt 400 milliárd dolláros beruházást ígért Teheránnak. Hszi decemberben Rijádban tárgyalt az olajban gazdag arab országok vezetőivel, januárban pedig Pekingben látta vendégül Ebrahim Raiszi iráni elnököt. Irán és Szaúd-Arábia 2016-ban szakította meg a diplomáciai kapcsolatot, miután Rijád kivégeztette a szaúdi síiták egyik vezetőjét, Nimr al-Nimr hitszónokot, mire Teheránban a bosszúszomjas tömeg megtámadta a szaúdi nagykövetséget. A síita Irán és a szunnita Szaúd-Arábia nemcsak közvetlenül, hanem a térség több feszültséggócában közvetve is szembekerült egymással. A kapcsolatuk rendezése az első remények szerint segíthet ezeket az ütközőpontokat pacifikálni. A humanitárius katasztrófát okozó véres jemeni polgárháborúban Teherán a lázadó hutikat, a Rijád vezette koalíció az elűzött kormányt támogatja. Szíriában az irániak Basar Asszad elnököt, a szaúdiak a lázadókat segítik. A teljesen szétesett Libanonban Teherán a Hezbollah síita milícia, Rijád pedig a szunnita politikusok pártfogója. Washingtonban John Kirby, a nemzetbiztonsági tanács szóvivője tagadta, hogy az USA hátrébb lépne a Közel-Keleten, s utat nyitna Kínának, mások pedig nem biztosak abban, hogy a Peking kovácsolta alku tartós eredményt hoz. Ha mégis, akkor a közel-keleti viszonyok átrendezése Izrael, és különösen Benjamin Netanjahu jelenlegi kormányfő számára lehet hátrányos. Netanjahu ugyanis az úgynevezett Ábrahám-megállapodások mintájára Izrael és a zsidó államot hivatalosan el nem ismerő Szaúd-Arábia kapcsolatának normalizálására törekedett, hogy Rijádot szövetségesnek nyerje meg Irán feltartóztatásához, ami a Pekingben kötött egyezséggel illúzióvá válhat.
