Kasim Garipoglu körül mindig történik valami. A nemzetközi sajtó 2021 áprilisában megszellőztette, hogy a török rendőrség letartóztatta a GKG brókervállalat isztambuli irodájának hat volt vezetőjét egy 29 millió dolláros sikkasztási kísérlet gyanúja miatt. A visszaélésre a londoni anyavállalat figyelt fel, az ügyfelek végül nem vesztettek pénzt. A cég londoni irodavezetője mindenesetre azért mondott le, hogy a jó hírét megőrizze.
Kevésbé sikerült ez Kasim Garipoglu apjának, a kegyvesztett egykori bankárnak, a 69 éves Hayyam Garipoglunak. A brit Guardian 2021-ben azt írta róla, hogy 2020-ban illegálisan szerezhetett vanuatui útlevelet, amivel vízummentes belépéshez jutott Nagy-Britanniába és az EU-ba. A cikk szerint a 300 ezres csendes-óceáni szigetország 2020-tól több mint kétezer embernek adott állampolgárságot fejenként 130 ezer dollárért, köztük olasz zsaroló bankárnak, bitcointolvaj dél-afrikai testvérpárnak, a szíriai elnök egyik unokaöccsének, körözött személyeknek és Garipoglunak. Utóbbi hivatalosan nem kaphatott volna vanuatui útlevelet, mert karrierje során többször is börtönbe került korrupció és más bűnügyek miatt; a miniállam hatóságai azzal takaróztak, hogy sem a saját, sem az Interpol adatbázisában nem találtak róla terhelő adatot.
A Garipoglu Group családi vállalkozást 1970-ben alapította a Sopron Bankot most felvásárló üzletember nagyapja. Az ügyvédből lett vállalkozó a textiliparban kezdte, de ma már a holding a vegyipartól az italgyártáson át a fémkohászatig sok mindennel foglalkozik. A terjeszkedést Hayyam Garipoglu folytatta az 1985-ben kezdődött és több hullámban egészen a 2000-es évekig tartó törökországi privatizációban, amelyet megannyi botrány és korrupció kísért. Garipoglu – politikai kapcsolatai révén – 1995-ben 103,5 millió dollárért megvehette az első privatizált pénzintézetet, a Sümerbankot, igaz, ő kínálta érte a legtöbbet. A pénzintézetet még a török köztársaság alapítója, Kemal Atatürk hozta létre 1933-ban a textilipar fejlesztésének finanszírozására. A Sümerbankot 2002 elején felvásárolta az Oyak Bank, amely később a holland ING Group tulajdonába került.
Vérszemet kapva Garipoglu 1997-ben megpróbálta megszerezni a Petrol Ofisi állami benzinkúthálózatot is. Ám sokak meglepetésére Mesut Yilmaz kormánya 1998 elején nem őt, a legtöbbet kínáló pályázót választotta. Furcsa egybeesés, hogy az üzletembert még abban az évben őrizetbe vették egyik üzletfele, Nesim Malki meggyilkolásával kapcsolatban. Állítólag a zsidó származású Malki a titkos partnere volt, és 25 millió dolláros kölcsönt is adott Garipoglunak a Sümerbank 1995-ös privatizációjában. Banktulajdonosként 2013-ban Garipoglut első fokon 27 év börtönre ítélték több millió dolláros sikkasztás és csalás miatt, de a büntetést végül két évre csökkentették. Az eset a Malki-üggyel is összefügghetett. Közben 2011-ben háromévi börtönt is kapott, mert segédkezett a gyilkosságért körözött unokaöccse rejtegetésében. Cem Garipoglu 2009-ben tinédzserként meggyilkolta (megkéselte és megcsonkította) a 17 éves barátnőjét, majd több mint fél éven át bujkált a családjánál. A bíróság bűnösnek találta a fiú szüleit és a nagybátyját is. A Törökországban nagy port kavart családi botrány 2014-ben azzal folytatódott, hogy az akkor 22 éves Cem Garipoglu a börtönben állítólag felakasztotta magát, miután 24 évnyi szabadságvesztésre ítélték. Ám azonnal összeesküvés-elméletek kezdtek terjedni arról, hogy valójában elmenekült a fogságból.
