Vélemény
Bábszínház
Valahonnan ismerős ez a helyzet: a rendszer, aminek túszai vagyunk, sérthetetlennek és mindenhatónak érzi magát, már a látszatra sem ügyel, az igazságügy-miniszter asszony hosszú hónapok óta nem szólal meg, miközben helyettese egy bűnszövetkezetet működtetett a minisztérium épületében és parkolójában. A létező szocializmusra gondolok, a sötét tahó párttitkárokra, akik élet és halál urai voltak a szemétdombjukon, és meg sem fordult a fejükben, hogy mindennek egyszer vége lehet, hiszen a nagy testvér, a Szovjetunió megvéd minket a demokráciától és a liberalizmustól, a lojalitás felülír mindent: szaktudást, szorgalmat, tehetséget, elég csak felmondani a heti leckét, és a pozíció be van biztosítva.