Nézőpontok

AFP / BYAMBASUREN BYAMBA-OCHIR

Az első világháború óta meghatározó eleme a politikának és a háborúnak a propaganda, de a technológiai fejlődés és az internet elterjedése minden korábbinál hatékonyabb eszközöket és módszereket kínál. A propagandának három fő célja van, amelyek az ukrajnai háborúban is tetten érhetők.

Először is el kell nyerni a hazai közvélemény támogatását. Odahaza Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök népszerűsége is soha nem látott magasságokban van, ami a feltehetőleg elfogult közvélemény-kutatások és a válsághelyzetekben tapasztalható összezárás mellett a közel hibátlan propagandának tulajdonítható. Putyin felszámolta a kormánykritikus médiát, az orosz lakosság túlnyomó része a rendszer ellenőrzése alatt álló televízióból tájékozódik. A szabad internetet korlátozzák, és hiába ugrott meg a VPN-kerülőutak iránti kereslet a háború kitörésekor, ez jórészt a városi fiatalokat érinti, akik egyébként is a legnagyobb számban hagyják el az országot.

A második fontos cél az ellenség lejáratása. Az oroszok és az ukránok is igyekeznek a másikra kenni az atrocitásokat, a másik háborús felet gyengének értékelik, hogy megkérdőjelezzék a támogatás értelmét. Harmadsorban a propagandát felhasználják a nem hadviselő országok támogatásának elnyerésére. Ukrajna ebben kifejezetten sikeresnek mondható, a nyugati fősodratú sajtó, társadalom és a politikusok nagy része felsorakozik mögötte, a vele ellenséges narratíva – részben az orosz kormánymédia Európából kitiltása miatt – nem igazán megy át. A Telegramon és alternatív platformokon terjesztett szélsőséges oroszpárti és putyinista nézetek viszont a világ sok pontján célba találnak.

A legnagyobb fegyver a mennyiség. Mérhetetlen számú üzenet zúdul a társadalomra, az álhírek megcáfolására nem jut idő, és a propaganda pusztán a minden mást kiszorító jelenlétével dominálja a közbeszédet. Ezt nevezik csendspirál­elméletnek, amikor a narratívával egyet nem értők, annak támogatottságát és elterjedtségét látva, inkább a hallgatásba menekülnek. A propagandaanyagok leggyakrabban tekintélyre hivatkoznak, a logikusság látszatát keltik, statisztikákkal, képekkel igazolják magukat, vagy valótlan dolgokat tüntetnek fel objektív törvényszerűségnek. Az ellenvélemény hiányában a kiszűrés kifejezetten nehéz, mígnem a társadalom eléri az „agymosottság” állapotát. Erre az úgynevezett médiaegyenlet-elmélet nyújt magyarázatot, ami szerint jelenleg nincs neurológiai bizonyíték arra, hogy az emberi agyban van azért felelős rész, amely a valóságos tapasztalat és az érzékelt képek között határozottan különbséget tudna tenni. Így hosszú távon előfordul, hogy az emberek nem képesek megkülönböztetni a saját tapasztalataikat a közvetített üzenetektől.