„Clinton fiatal, ő maga is szív marihuánás cigarettát, érzékenyebben reagál a fiatalok és a feketék gondjaira-bajaira, mint George Bush” – bizakodott Allen Ginsberg, aki a fordítójával és barátjával, a 2005-ben elhunyt Eörsi Istvánnal lépett színpadra 1993 októberében Budapesten. Tájékozott volt, tudott az akkori médiaharcokról, és értesült arról, hogy Csurka István felélesztette a kirekesztő beszédmódot. A 168 Óra című rádióműsornak adott interjúja egyik részletét idézzük fel.
¬ Régi verseit, főleg az Üvöltést, Magyarországon cenzúrázták. Az úgynevezett négybetűs szavakat kipontozták...
Amerikában a rádióban és a televízióban nincs cenzúra, mégis igyekeztek a verseimet a legfontosabb médiumokból kitiltani. Egy szenátor, Jesse Helms, akinek a gondolkodása nagyon hasonlít Csurkáéhoz, törvényjavaslattal állt elő a trágár beszédről. Ezt az ő javaslata szerint be kell tiltani, a rádió és a televízió ilyet a nap huszonnégy órájában egyáltalán nem közvetíthet. De ez alkotmányellenes volt, és a legfelső bíróság érvénytelenítette. Ekkor újabb törvényt hoztak, hogy trágár beszédet – és ez az én verseimben előfordul – csak éjféltől reggel hatig közvetíthet a rádió. Ezt a törvényt is alkotmányellenesnek minősítették. Most az a helyzet, hogy a verseimet általában reggel hattól este nyolcig betiltják, de éjszaka és hajnalban sugározzák. Tehát ez a bizonyos nemzeti-soviniszta demagógia nálunk is létezik. Helms szenátor megszállott szélsőjobboldali, soviniszta, egy cenzor, a salvadori tömeggyilkosok barátja, akiket kormányunk Washingtonban vendégül látott, gyűlöli a fekete embereket.
¬ Húsz-huszonöt évvel ezelőtt az ön versei a magyar közönség számára elsősorban a szabadságot jelentették. Mit jelenthetnek ma?
Azt hiszem, ezek a versek még mindig a szabadságot jelentik. Nem is oly rég még számos televíziós műsorba meghívtak, de alighogy elfogadtam a meghívásokat, a műsorokat a kormánytelevízió kulturális komisszárjai leállították. Szeretném kideríteni, hogy én vagyok-e feketelistán vagy Eörsi István. Most még nehezebben lehet kiigazodni, mint a kommunizmus alatt. Lehet, hogy ugyanazok a bürokraták működnek megint, mint akkor.
¬ Időközben az irodalom szerepe is megváltozott. Nem olyan fontos, hiszen bárki bármilyen könyvet megvehet. Ebből a szempontból ön, akit félig tiltottak, félig-meddig eltűrtek, még előnyt is élvezett korábban.
De ma akkor is létezik olyan közönség, amelyiket a médiumokat vezető kulturális komisszárok semmibe vesznek, nem teljesítik a nézők-hallgatók kívánságait. Sem Amerikában, sem Magyarországon nincsenek szabad rádiók. Azok a független stúdiók, amelyek igyekeztek a saját lábukon megállni, megszűnnek – főleg a független televíziók. Ez politikai tiltásra történik. Miután én a homoszexualitásról, a zsidó hátteremről, a beatmozgalomról beszélek, arról, hogy a marihuána forgalmazását szabályozó törvényeket meg kell változtatni, ezt a keresztény szélsőjobb nem viseli el, nem fér össze a szabadgondolkodás-ellenes felfogásával.
