Az 1066-os koronázáson kívül akadt több más felfordulás is az évszázadok során a westminsteri apátságban és környékén. A parlament által elfogadott 1701-es örökösödési törvény rögzítette, hogy a Stuart-ház katolikus ága nem örökölheti a trónt. Így amikor Anna királynő 1714-ben utód nélkül elhunyt, protestáns másod-unokatestvérének, György hannoveri választófejedelemnek járt a korona. Amikor azt a fejére tették, húsz angol városban törtek ki tüntetések, a westminsteri apátságban pedig a résztvevők közül többen is bekiabálással adtak hangot a nemtetszésüknek. I. György nem beszélt angolul, ezért a ceremónia latin nyelven zajlott, és az újdonsült királynak fogalma sem volt, mi történik.
Az apja elmebetegsége miatt 1811-től régenshercegként az országot irányító IV. György híres volt az extravagáns életmódjáról, és 1821-ben 238 ezer – mai áron 21 millió – fontot költött a koronázására. Már egy évvel korábban megörökölte a trónt, ám a ceremóniával várni kellett, mert vonakodott arra meghívni a kontinensen élő feleségét. Német unokatestvérét, Braunschweigi Karolina hercegnőt azért vette feleségül, mert az apja csakis a frigyért cserébe fizette ki a hatalmas adósságát. Állítólag csupán két éjszakát töltöttek együtt, ezek egyikén megfogant lányuk, Sarolta, és IV. György ezután látni sem akarta a feleségét, aki viszont népszerű maradt Angliában. A király végül Londonba hívta Karolinát, de a testőreivel lezáratta a westminsteri apátság ajtajait, ahová a neje nem tudott bejutni, hogy királynévá koronázzák, és három héttel később Karolina meghalt.
IV. György öccse és utódja, IV. Vilmos a fösvénységéről volt nevezetes, a koronázása meg is kapta a „filléres” jelzőt. Miközben IV. Vilmos sajnálta a pénzt a ceremónia utáni mulatságra, a mindössze 18 évesen az örökébe lépett unokahúga, Viktória 1838-ban három bált, két fogadást, koncerteket és felvonulást is tartott – a Buckingham-palota és a westminsteri apátság közti útját 400 ezren figyelték –, ami mai áron 6,2 millió fontjába került az angol költségvetésnek. Maga a koronázás viszont káoszba fulladt, öt órán át tartott, az anglikán egyház képviselői nem tudták, éppen mit kell csinálniuk, az egyik, hódolni igyekvő idős főrend megbotlott, és legurult a lépcsőn. A canterburyi érsek Viktória vastagabb ujjára erőltette rá a kisebbre szánt koronázási gyűrűt, amit a királynő csak nagy fájdalmak között tudott később levenni. És amikor azt hitte, vége a megpróbáltatásainak, s távozott, visszahívták, mert Bath és Wells püspöke – akinek a feladata volt – elfelejtette királynővé minősíteni.
Viktória fiának, VII. Eduárdnak a koronázását 1902. június 26-ára tűzték ki, de az uralkodónál két nappal előtte vakbélgyulladást diagnosztizáltak, és gyorsan végrehajtották az akkor még kockázatosnak tartott műtétet. A király fejére végül augusztus 9-én került a korona, ám az nem ment probléma nélkül. Frederick Temple canterburyi érsek elmúlt 80 éves, már alig látott, s nemcsak a szöveget nem tudta pontosan elolvasni, a koronát elejtette, majd fordítva tette VII. Eduárd fejére.
VI. Györgyöt a trónról az amerikai Wallis Simpson kedvéért lemondott bátyja, VIII. Eduárd számára eredetileg kitűzött napon, 1937. május 12-én koronázták meg. Neki is kis híján rosszul tették a fejére a koronát, az egyik püspök rálépett az uralkodó hosszú palástjára, amitől az majdnem elesett, egy másik püspök pedig a hüvelykujjával eltakarta az eskü szövegének egy részét VI. György elől. A lánya, II. Erzsébet koronázása viszont zökkenők nélkül zajlott, és a tévéközvetítés révén világszerte 275 millióan láthatták minden másodpercét – először a monarchia történetében.
