¬ Azt már tudjuk bátyja Világló részletek című könyvéből, hogy önt idegesítő gyerekként látta. Ön hogyan emlékszik vissza arra a pár évre, amit együtt töltöttek?

Vannak olyan fényképeink, amelyeken Péter engem a Pozsonyi úton babakocsiban tologat, olyan is van, ahol együtt vagyunk mind a négyen a szüleinkkel, de onnantól kezdve, hogy felköltöztünk a Svábhegyre, már nem születtek ilyen fényképek. Sokat voltunk egyedül. Hat év van közöttünk, ami nagyon sok idő. A feladat, amit ő megkapott – nevezetesen, hogy egyedül gondoskodjon rólam a szüleink távollétében –, nem gyereknek való. Biztosan teher voltam számára, de ma, felnőtt fejjel tudom, hogy nagyon vigyázott rám.