Ideális páros
Szellem
Tartalomjegyzék
FÓNAGY ZOLTÁN TÖRTÉNÉSZ
NEMZETI BÜSZKESÉGRŐL, ANDRÁSSY ÚTRÓL, MUNKÁSNYOMORRÓL

Ideálispáros

Miért húzódozott 150 éve Buda és Pest a városegyesítéstől, miért áradt oda a nép, akkor is, ha a körúton kívül csak tömegszállások várták a többséget, hogyan lett a nemzeti büszkeségből bűnös várossá Budapest? – erről beszélgettünk Fónagy Zoltán történésszel.

11-20-szellem_44.jpg
A Szabadság híd építése 1896-ban és az óbudai Krempl-malomárok ­1901-ben.
Csak tempósan
Fortepan / Plohn József; Fortepan

Fényekésárnyak

Móricz Zsigmond, Magyarország, 1934

„S aki itt töltött néhány évet, az többé nem is képes falun megmaradni. Az már kirí a falusi levegőből. Az már nem bírja többet a falusi setét éjszakákat, az üres és mozdulatlan falusi utcákat, a sarat, a szórakozás hiányát… Állati életnek érzi a paraszt életét, és jobban érzi már magát a fővárosi proletár sorban. Civilizált embernek érzi itt magát. Kultúrembernek, akinek újságot kell olvasnia és részt kell vennie a közéletben, bármilyen szerény mértékben is.”

Az 1910-es népszámlálás egyik számlálóbiztosa

„A bérkaszárnyákban a lakások oly sűrűn sorakoznak egymás mellé, mint a fegyházban a cellák. Az udvarokban általában nagy a piszok, a sár. Csatorna nincs. A piszkos vizet az udvarra öntik! Egy földszintes bérkaszárnyában 97 egyén lakik. A házban mindössze csupán három klozet van, vízöblítés nélkül.”