Félgyőzelmi jelentés
Bár lassan elindult lefelé, uniós összevetésben még mindig nagyon magas a magyar infláció. A decemberre megcélzott egy számjegyű érték elérését a tavalyi magas bázis nagyban segíti. „Tovább csökkentettük a szankciós inflációt” – büszkélkedett Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, amikor a KSH közölte, hogy áprilisban a fogyasztói árak 24 százalékkal haladták meg az előző évit. Csakhogy szankciós infláció már rég nincs, a meghatározó külpiaci árak – a földgázé, a kőolajé, az alapvető élelmiszereké – nagyjából visszaálltak a szankciók előtti szintekre. Az pedig kérdéses, van-e mit ünnepelni azon, hogy (az összehasonlításra alkalmas uniós módszertan alapján) a magyarországi infláció távolabb van az uniós átlagtól, mint a csúcson, idén januárban. Akkor a harmonizált fogyasztóiár-index (HICP) Magyarországon 26,2 százalék volt az euróövezet 10 százalékával szemben, áprilisban pedig 24,5 százalékos HICP állt szemben 7 százalékkal.
A csökkenés egyik fő tényezője a magas bázis. A tavaly szeptember–decemberi időszak húsz százalékot meghaladó árnövekedése pedig már olyan magas, hogy ahhoz viszonyítva nem lehetetlen az év vége felé tíz százalék alá kerülni. Ezt a statisztikai összefüggést használja ki a kormányzati propaganda, ügyet sem vetve arra, hogy a végeredmény lehangoló. Két év alatt, 2021 és 2023 januárja között 35,6 százalékkal lódult meg a fogyasztói árak szintje, 2021 decembere és 2023 decembere között pedig – az év utolsó hónapjában 9,9 százalékos inflációt feltételezve – 36,8 százalékkal nőhet. Változik az infláció szerkezete is. Az élelmiszerárak robbanásszerű emelkedése kifulladóban van, június elsejétől pedig a hipermarketek kötelező akcióztatásától és egy hatvan termékkörre kiterjedő, online árfigyelő rendszertől vár további eredményt a kormány. Pedig a statisztikai bázis hatása az élelmiszer-infláció lanyhulásába is besegít: tavaly nyáron gyorsult fel, így az őszi adatokhoz képest az idei plusz már viszonylag szerény további emelkedést mutathat.
Némi meglepetésre csökken a háztartási energia ára is. Tavaly augusztustól az átlagfogyasztás felett úgynevezett piaci árat vezetett be a kormány. Ez az év végéig már nem is változik, és ezt kellene tükröznie a statisztikának is. Ám a KSH szerint a lakossági gázár november óta meredeken csökken. Ez csak úgy lehetséges, hogy a háztartások a drágább gázból kevesebbet használnak, mint korábban, és a fogyasztás változását a KSH is figyelembe veszi. „A gáz és az áram fogyasztói átlagárának kiszámításakor a lakossági fogyasztásban az egyes díjszabások, az úgynevezett piaci és rezsicsökkentett árak arányát frissítjük minden hónapban a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivataltól átvett, az elmúlt tizenkét hónapra vonatkozó fogyasztási adatok alapján” – válaszolta a HVG kérdésére a KSH. Ezt több elemző is aggályosnak tartja, mert olyan, mintha az ártámogatott termékek arányát is folyamatosan emelné a KSH, hiszen azokból egyre több fogy, és ez az egész cikkcsoport árindexét lefelé húzná. Mint most az árindexben 2,2 százalékos súllyal szerepeltetett lakossági gázét. A szolgáltatások inflációja viszont gyorsul, az egy évvel korábbi, éves szinten öt-hat százalék áprilisra 14 százalék fölé emelkedett, sőt a piaci szolgáltatásoké a jegybank szerint 18,9 százalékra ugrott. Ebben egyebek mellett a béremelések hatása jelenik meg, ami elnyújtja az infláció csökkentésének folyamatát.
A drágulás csillapodásába belejátszik, hogy a forint az euróval szemben nagyjából az egy évvel ezelőtti szinten áll. Mivel a magyarországi infláció több mint kétszerese az euróövezetinek, és a 18 százalékos irányadó kamatot sem lehet már sokáig fenntartani, a piac jegybanki kamatcsökkentésre és emiatt a forint gyengülésére számít. A kamatvágást a kormányzat is sürgeti. Az első kamatcsökkentő döntést az elemzők némelyike a monetáris tanács májusi ülésén már elképzelhetőnek tartja. A forint idei átlagos euróárfolyamát pedig, a lényegében december óta tartó erősödés dacára, a 390–400-as sávba várják.