Vétkescinkosok

„Nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet.” – Hogy oly korban élünk-e, mint amiről József Attila 1937-ben írta a fenti sort, ki-ki döntse el. Attól még, hogy valaki nem áll be az oktatásért vagy – mint Fókuszban rovatunkban bemutatjuk – a magyar alvállalkozókat megrövidítő akkumulátorgyárak ellen tüntetők sorába, nem gondolom, hogy feltétlenül megalkuvó vagy a rendszer kiszolgálója. Az viszont még attól is joggal elvárható, aki apolitikusan áll napjaink közéleti történéseihez, hogy legalább a maga területén a hasznosságával bizonyítsa: okkal kímélte meg magát. E heti címlapsztorink hősei – vagy inkább antihősei – azonban egyik kategóriába sem tartoznak. Közönséges bűnözők, mások szenvedésén élősködő embercsempészek, akik az Orbán-kormány amnesztiával felérő menlevele révén szabadon járhatnak-kelhetnek Európában. Ha tegnap Budaházy, ma az embercsempészek, holnap már a gyilkosok, rablók, pedofilok előtt is megnyílnak a börtönök? Merthogy az álságos érvelés alapján – a fogva tartásuk sokba kerül – akár a többi bűnözőt is elengedhetnék. Orbánnak azonban most épp az az aktuálpolitikai érdeke, hogy az embercsempészeket a Nyugatra szabadítsa. Hideg számítás áll e félelemexport mögött, amely – mint címlapsztorinkból kiderül – egyebek mellett a szélsőséges erők hatalomra jutását hivatott támogatni a Lázár János által a rettegés városának mondott Bécsben. Érthető, ha e lépésre az osztrákok szigorított határellenőrzéssel válaszolnak. Hogy aztán a Hegyeshalomnál rostokoló magyar turista vagy ingázó tudatosítja-e, hogy mindezt ugyanúgy Orbánnak köszönheti, mint az Európa-rekorder inflációt, csak remélni lehet.