Márkus Zsolt

Portré

2023. május 25.

Fazekas István

Márkus Zsolt

üzletember

„Nagyon gyorsan kaptam meg a feladatokat, így extrán meg kellett dolgoznom a sikerért” – ad magyarázatot gyors multis karrierjére és a váltásra is a Jemefy Technologies cég 47 éves alapítója. Vácon született, édesapja sok országban dolgozó mérnök volt, édesanyja szolgáltatta a családi hátteret. A mérnökök megbecsültsége „a rendszerváltás után mélyponton volt, ezért a logisztikát választottam”. A Széchenyi Istvám Egyetemen, a Műegyetemen és Cranfieldben tanult. „De az igazi tudást a General Electric vezetőképző programjának On the job tréningjein szereztem” – ahová 23 évesen került. Minden területet megismerhetett, egyedül értékesítési projekteket nem kapott, ezért átigazolt a Waberer’shez, ahol üzletfejlesztő lett. „Ott azt tanultam meg, hogy az üzlet nem csak tökéletesen szervezett rendszerben működhet jól. A lényeg, hogy ráérezzünk a piacra.” A váltás okáról annyit mond, hogy „nagyra nőtt magyar cég volt, minden bájával”. Visszament hát a GE egy másik divíziójához, ott végül az egyik európai üzletág vezérigazgatója lett. 2015-ben vállalkozásba fogott: Veresegyházon termel prémium koktélparadicsomot. „Mi voltunk az elsők itthon, akik egész évben tudnak termeszteni.” A cég forgalma néhány év után 1,5 milliárd forintra futott fel. A PowerPak nevű kft-je nemrég indította el a Cleanme.life tisztítószermárkát, egy másik cége logisztikai rendszerekkel foglalkozik.

Rómaifürdőn lakik, a felesége tipográfus, grafikus – „már ő is a cégnél dolgozik”. Három középiskolás fiuk van: „Nem magániskolába járnak, nem akarom, hogy buborékban nőjenek fel, ebben a korban fontosabb, hogy találkozzanak különböző hátterű gyerekekkel, szociális problémákkal, ez jobban a javukra válik, mint egy versenyistállóban esetleg megkapott plusztudás.” Hobbija a foci.

¬ Különös, hogy azért hagyta ott a multis karriert, mert külföldre kellett volna költöznie, a legtöbben épp erre vágynak.

Nem akartam, hogy világpolgárokká váljon a családunk. Sokat utaztam, a nemzetközi versenyszférában éltem, láttam, milyen a családi életük. A barátaik a 4-5 évente változó lokációból eredően a munkatársakból, a szomszédokból állnak, a szülőket hálaadáskor és karácsonykor látják. A multis világban csak egyszer-kétszer lehet nemet mondani. Világos volt, hogy előbb-utóbb váltanom kell. Olyan európai felelősségű pozíció, amiben voltam, nem sok van Magyarországon. Nem volt már igazán vonzó, hogy egy multinak termeljem a néhány százalékos profitemelkedést, inkább szerettem volna Magyarországon valami értelmes dolgot csinálni. Megmutatni, hogy itthon is lehet. Maradt tehát a vállalkozás.