Azőrült,kiletépteláncát
Az esélytelenek nyugalmával nevezhetne Szellem rovatunk unortodox írása a Nemzeti Filmintézet forgatókönyv-pályázatára. Pedig reveláció erejű a történet: főhőse egy kiállhatatlanul magabiztos fiatalember, aki beleragadt a vezérszerepbe, elhitte magáról, hogy nemzete vezetésére csak ő hivatott, s barátainak, szövetségeseinek is nekiront, ha nem értenek vele egyet. Erősen megtévesztő az áthallás, ezért elárulom, hogy cikkünk valójában Petőfi Sándorról szól, aki egyszerre volt elviselhetetlen krakéler és irodalmi zseni. Róla viszont már készül egy kevésbé árnyalt, ám politikai hasznosításra annál alkalmasabb kurzusfilm, amire vaskos milliárdokat égetett el az adófizetők pénzéből az állam. Ezzel szemben nem jutott egy fillér sem Buda Flóra Anna filmtervére, amit háromszor dobtak vissza, így francia pénzből kivitelezve nyerte el Cannes-ban az Arany Pálmát. A perverz pénzosztásról az élősködő és vérszívó ízeltlábúakkal sűrűn példálózó ezópusi mesét kanyarított Tóta kolléga, deklarálva persze, hogy a történet nemcsak egy filmről szól, hanem így működik az egész NER-gazdaság.
