Ki pont jókor kel, aranyat lel
Aki egy jó ötleten agyal, annak érdemes gyorsan aludnia, de éppen csak egy keveset. Kreatívabb lehet az ember a szokásosnál, ha az alvás legkorábbi szakaszából ébred – állítják az anekdoták mellett immár kutatók is. Az egyik ismert történet szerint Thomas Alva Edison, amikor egy komoly problémával találkozott, leült szundikálni egy fémgolyóval a kezében. Amikor elaludt, a leeső golyó felébresztette, és ilyenkor ötlött fel benne a megoldás. A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) és a Harvard Egyetem orvostudományi karának kutatói nemrég ezt a fázist vizsgálták – amikor valaki épp az elalvás határán tart, szaknyelven ez a hipnagógia –, és bizonyították, hogy amikor az embereket arra késztetik, álmodjanak egy adott témáról az említett alvási szakaszban (ezt célzott álominkubációnak nevezik), akkor később kreatívabban teljesítenek a témához kapcsolódó feladatokban.
Korábban már kifejlesztettek egy Dormio nevű rendszert a célzott álmok inkubációjára. A felhasználó kesztyűszerű, érzékelőkkel ellátott eszközt visel. Ezek az érzékelők biojeleket gyűjtenek a kézből, hogy mérjék az izomtónus, a pulzusszám és a bőr vezetőképességének változásait. Korábbi kutatások során már kiderült, hogy e jelek mindegyike megváltozik az ébrenlétből az alvásba való átmenet során. Amikor a biojelek az alvás kezdetét jelzik, elindul egy néhány perces időzítő. Az időzítő végén egy hangfelvételt játszanak le, visszahozva viselőjét az ébrenlétbe, hogy jelentést kérjenek tőle az álmáról.
A kutatók ezt a rendszert használták most annak feltárására, hogy miként befolyásolja a kreativitást a korai álmodás, főleg ha az célzott. A kísérletbe 49 résztvevőt vontak be, és négy csoportba osztották őket. Az egyik csoportba tartozók 45 percet alhattak, miközben arra késztették őket, hogy álmodjanak egy fáról, majd feljegyezték az álmaik leírását. Minden alkalommal, amikor álmot jelentettek, arra ösztönözték a kísérleti alanyt, hogy aludjon vissza, és ismét álmodjon egy fáról. Egy másik csoport résztvevői is a készülék segítségével szunyókáltak, tőlük viszont azt kérték, hogy csak a gondolataikat figyeljék. Két másik csoport ébren maradt a 45 perces periódus alatt: az egyik tagjainak fákra kellett gondolniuk, a másik csapat pedig azt az utasítást kapta, hogy bármin gondolkodhat.
Ezután a résztvevőket három olyan feladat elvégzésére kérték fel, amelyek összefüggtek a kreativitással. Először egy történetet kellett írniuk, amely tartalmazza a „fa” szót. Olyan emberek értékelték az irományokat, akik nem tudták, melyik csoporthoz tartoznak a résztvevők. Döntésük alapján a legkreatívabb történeteket azok produkálták, akiknek fákról kellett álmodniuk. Azok, akik szunyókálhattak, de nem kaptak konkrét felszólítást, szintén nagyobb kreativitást mutattak, mint azok, akik a kísérlet során ébren maradtak.
A fákról álmodók a kreativitással kapcsolatos két másik mérőszámban is a legmagasabb pontszámot érték el. Az egyik feladatban a résztvevőket arra kérték, hogy sorolják fel a fa annyi kreatív felhasználási módját, amennyi csak eszükbe jut. A másikban egy listát kaptak főnevekről, és arra kérték őket, hogy mindegyiknél válaszoljanak az első igével, amelyik eszükbe jut. Amikor a kutatók mindhárom feladatot elemezték, az derült ki, hogy a célzott álomkeltéssel szunyókáló résztvevők 43 százalékkal kreatívabban teljesítettek, mint azok, akik célzott álomkeltés nélkül aludtak, és 78 százalékkal kreatívabban azoknál, akik inkubáció nélkül ébren maradtak.
A kutatók azt is megállapították, hogy a szunyókáló emberek egy másik, a kreativitással kapcsolatos mérőszám, az úgynevezett szemantikai távolság alapján is a legjobb teljesítményt nyújtották. A szemantikai távolság annak a mértéke, hogy két szó vagy fogalom jelentése milyen messze van egymástól. A szunyókáló emberek sokkal nagyobb szemantikai távolságú szavak kombinációit hozták létre, mint azok, akik ébren maradtak. Ez alátámasztja azt az elméletet, hogy az elalvás során az agy összehozza azokat a fogalmakat, amelyeket az ébrenléti órákban esetleg nem kapcsol össze.
A kutatók most megpróbálják alkalmazni az álmok inkubációs protokollját a későbbi alvási szakaszokra, például a REM-fázisra. Azt is vizsgálják, hogyan lehetne megkönnyíteni a protokoll végrehajtását, és más területekre is kiterjeszteni, például a rémálmokkal kapcsolatos szorongás kezelésére.
