(Kreón) Antigoné
A hangsúlyváltás csodákra képes. Módosítja a 2500 éves dráma jól ismert – és gyakran hagyománytisztelő alázattal elszavalt – sorainak jelentését. A Tér 12 Kulturális Egyesület előadásában a tragédia időnként átfordul komédiába. Antigonéról (Pallagi Melitta) lefejti a hős mázát, így ő most igazságérzetében sértett ókori polgári engedetlenkedő. Iszméné (Pájer Alma) nem csitítóan, hanem magát a földre vetve, hisztérikusan próbálja lebeszélni Antigonét arról a szándékáról, hogy Kreón bosszúszomjas törvénye ellenében eltemesse a testvérüket: „A férfiakkal nem tudunk megküzdeni, / Erősebbek, s ha már felettünk ők urak, / Szót kell fogadni, bármiként is fáj e szó.” Az öltönyös, színes nyakkendős Kreón (Sipos György), akinek meggyőződése, hogy ő teszi naggyá az országát, paranoiás mozdulatokkal kísért, erősen tagolt beszéddel tudatja a néppel, hogy „Az elbukottakról a vérrokon jogán / Rám szállt minden hatalmuk, és enyém a trón”. A rendező-dramaturg Viktor Balázs helyenként, például a két nővér heves összecsapásakor, trágár szidalmakat fűzött az eredetihez, különben csak megkurtította valamelyest Szophoklész szövegét. De merészebb megoldásai is vannak. Az egyetlen díszlet az emelvényen elhelyezett szónoki pulpitus, amelyről kihirdethetők a zsarnoki törvények, de elbújni is lehet a lábazata mögé. Meghökkentőek a szerepösszevonások. Az Antigonét játszó Pallagi Melitta alakítja Haimónt, Theiresziászt és a Hírmondót is, Pájer Alma pedig Iszménén kívül az őrt, akit nevesítenek. Samunak hívják, és nem hivatali kötelességből jelent a törvényszegésről; egyéni besúgó. A kar helyett a minden figyelmet magára vonó karvezért állítottak be: ő Bánki Mihály, aki a kuplészerű énekek dallamát szerezte, és a szophoklészi szöveg mai átiratát is jegyzi. A szűkre szabott játékteret körbeveszik a nézők. Ők most Thébai népe. Végül Theiresziász mindig másnak súgja a fülébe a zsarnok Kreónt érintő gyászos jóslatait, ők pedig hangosan elismétlik a szavait. Végre a „polgárok” is kinyitják a szájukat.