Balkániördögikörök

Minden alkalommal egyre többen vesznek részt azokon a hétvégi belgrádi nagygyűléseken, amelyeket azóta szerveznek, hogy május elején két tömeggyilkosság is történt Szerbiában. Belgrádban egy 13 éves iskolás lőtt rá a társaira, a főváros közelében lévő egyik faluban pedig egy fiatal férfi rendezett vérengzést. A két támadásban 18 ember vesztette életét, és húszan sebesültek meg.

A több tízezres tiltakozások résztvevői eleinte azt követelték, hogy az Alekszandar Vucsics államfő nevével fémjelzett belgrádi vezetés vessen véget az erőszakkultúra terjedésének. Ám azt követően, hogy Vucsicsék gyakorlatilag „leidegenügynöközték” a felvonulókat, a demonstrációk egyértelműen ellenzéki jelleget öltöttek, s a résztvevők már a kormány és Vucsics lemondását is követelik. A kormánypárti médiumok a 2000-ig hatalmon volt Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök korszakához hasonlóan kezelik az ellenzéket. „Megkezdődött a békés polgárok zaklatása, a huligánok lezárták a hidakat” – áll a múlt szombati tüntetésről szóló egyik beszámolóban. Vucsicsék is érzik a veszélyt, belgrádi források szerint nem kizárt, hogy még ezen a héten döntenek előrehozott parlamenti választás kiírásáról. A legutóbbi – ugyancsak előrehozott – voksolást tavaly áprilisban tartották, akkor az államfőt támogató erők abszolút többséget szereztek a törvényhozásban.

A koszovói szerbek és az albánok egymásnak ellentmondó módon magyarázzák a múlt hétfői zvecsani zavargások kitörésének okát.

Az összecsapás közvetlen előzménye az volt, hogy Albin Kurti koszovói miniszterelnök a KFOR-ral, valamint az USA és az EU koszovói ügyekben illetékes képviselőivel nem egyeztetve – és a nyugatiak korábbi kéréseit figyelmen kívül hagyva – a zavargások előtt három nappal bevezényelte a többségében szerbek lakta Észak-Koszovóban lévő Leposzavicsba, Zubin Potokba és Zvecsanba azokat az albán nemzetiségű polgármestereket, akik az áprilisi helyhatósági választáson – a szerbek teljes bojkottja mellett – a választójogú polgárok 3,5 százalékának voksával nyerték el posztjukat.

A legitimnek aligha nevezhető városvezetőket a koszovói rendőrség albán nemzetiségű rendőrei kísérték, amire a szerbek az önkormányzati épületek hermetikus elzárásával válaszoltak. Megjelentek a Koszovóban szolgálatot teljesítő NATO-békefenntartó erők, a KFOR katonái is, akik elválasztották egymástól az egyre feszültebben viselkedő albánokat és szerbeket. A legtöbben Zvecsanban gyűltek össze, ám az véletlen volt, hogy a legsúlyosabb incidens pont ott történt, ahol a békefenntartás nagy része a magyarokra hárult. Két albán páncélozott rendőrségi jármű ugyanis a KFOR-kordonon kívül, a szerbek gyűrűjében maradt, s amikor kifogyott az üzemanyag, a KFOR parancsnokai azt kérték a szerb tüntetőktől, hogy engedjék be a sorfal mögé a teljes menetfelszerelésben a kocsikban kuksoló rendőröket.

A tüntetők annak ellenére nemet mondtak, hogy a vezetőik – köztük Igor Szimics, a legnagyobb koszovói szerb párt, a Szerb Lista alelnöke – is arra kérték őket, hogy tegyenek eleget a KFOR kérésének. A pokol abban a pillanatban elszabadult, amikor a KFOR-osok megindultak előre. Szerb vádak szerint viszont az első sokkgránátot nem a tüntetők, hanem az önkormányzati épületnél lévő albán rendőrök dobták a magyarok közé. Bár a szerbek azt állítják, a KFOR-osok rátámadtak a fegyvertelen tüntetőkre, a tiltakozók, ha valóban békések a szándékaik, nem visznek magukkal Molotov-koktélokat, házilag készített robbanószerkezeteket, valamint viperákat és gumibotokat. Zvecsanban viszont előkerültek ezek az eszközök, a magyarok közül heten súlyos sérülést szenvedtek, a repeszek egyiküknél egy artériát is eltaláltak.

A múlt heti incidens után a KFOR megerősítette a Koszovóban szolgáló egységeit, s a látványos katonai jelenlétnek köszönhetően nem robbant ki újabb incidens, Leposzavicsban, valamint Zubin Potokban is valamelyest lenyugodtak a kedélyek. Ennek ellenére a KFOR-erők most már semmit sem hagynak a véletlenre: a rendőrökkel együttműködve folyamatosan szűrik a tömeget, azaz nem engedik, hogy „kritikus mennyiségű” fekete ruhába öltözött, kigyúrt férfiakból álló tömeg gyűljön össze egy helyen.

Addig folytatjuk a tiltakozást, amíg nem teljesítik valamennyi követelésünket – mondta a HVG-nek Zvecsanban Igor Szimics, a legnagyobb koszovói szerb párt, a Szerb Lista alelnöke. Szerinte van esély békére, mert a nagyhatalmak megváltoztatják Koszovó-politikájukat.

¬ Mit akarnak elérni?

Az Albin Kurti koszovói kormányfő által idevezényelt különleges rendőri egységek erőszakos akciói miatt tiltakozunk. A megoldás az ő kezében van: fel kell hagynia a diktátori viselkedéssel, vissza kell vonnia a tiszta szerb lakosságú városokba küldött, állig felfegyverzett rendőröket, el kell engednie az őrizetbe vett szerbeket, és le kell váltania a voksok töredékével hatalomra került álpolgármestereket. Kurti szemmel láthatóan nem akar párbeszédet. Akármikor sikerült valamennyit is előrelépni az EU-közvetítéssel folyó brüsszeli tárgyalásokon, azonnal káoszt okozott. Az a célja, hogy erőszakkal és fenyegetéssel az utolsó szerbet is elűzze erről a területről.

¬ Hogyan viszonyulnak a KFOR-erőkhöz? Megszállóknak vagy támogatóknak tartják a békefenntartókat?

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata által lét­­rehozott KFOR az egyetlen legális fegyveres erő ezen a területen. A békét kell őriznie, és nem engedheti meg, hogy Kurti politikai célokra használja fel. A béke megőrzésében segíteni fogunk, de ha a koszovói albán rendőrök megint a szerbekre támadnak, akkor újabb incidensek lesznek. Úgy tűnik, a nemzetközi közösség végre megértette, kicsoda Kurti, és már cselekszik. De félek, hogy későn, mert a koszovói miniszterelnök már elkezdte terve végrehajtását, Koszovó szerbtelenítését. Hónapok óta tűrjük a terrort, folyamatosan zaklatnak minket, egymást követik a letartóztatások, a szerbek elleni támadások. Ha valaki, akkor mi viszont békét akarunk, hiszen mi itt élünk, és itt is akarunk maradni.