¬ Sok mindennel foglalkozott, de engem inkább az érdekel, miért hagy abba valamit? 

Ahogy mondani szokták, amit nem kezdesz el, azt nem is tudod befejezni, és én annyi mindent szeretnék kipróbálni. Építeni szeretek, ott lenni az ötletek születésénél. Minden érdekel, amiben van szellemi izgalom, amit még nem csináltak meg. Ami kész van, az már sokkal kevésbé inspirál cselekvésre. Akár alternatív, akár mainstream dologgal foglalkozom, az hajt, hogy amit csinálok, széles körben hasson, és ne Magyarországon legyen világhírű, hanem Magyarországról világhírű. Ehhez nem elég az ötlet, általában intézményesülni is kell, fenntartható működést kitalálni, amit néha félkatonai fegyelemmel végig is viszek. Általában akkor hagytam abba valamit, korábban a Tilost vagy a Magyar Narancsot, amikor beszűkültek a növekedés, a továbblépés, a változtatás perspektívái. A Telekomnál az Origo születése, az internetes üzletág fejlesztése szinte a semmiből indult, s évtizeden át folyamatos építkezés, fejlesztés zajlott, amikről magunk dönthettünk. A kétezres évek végére beállt egy másfajta nagyvállalati működés, a döntési kompetenciák jórészt elkerültek Budapestről a Deutsche Telekomhoz. Én nem akartam egy multi helyi vezérigazgatója lenni. A kockázati tőke mindannak a szteroidos változata, amit szeretek, egy ötletből akár néhány év alatt sokak életét meghatározó fejlesztés és több milliárd dolláros projekt is lehet, ha jól csináljuk. Alkatilag leginkább dramaturg vagyok, az emberi együttműködéssel járó drámák érdekelnek.

¬ Nem ütközik néha össze az underground és a cégvezető énje?

A nagy szabadságvágyam nagy fegyelemmel párosul. Nem abban élem meg a szabadságomat, hogy átlépek szabályokat, hanem hogy élhetek egy lehetőséggel, és sikerre vihetem. Nem a pénz vagy a befolyás érdekel, hanem a velük járó szabadság, hogy meg tudunk valósítani valamit. Így hatvan felé jobban hiszek a saját elképzeléseimben is, mint korábban. Kevesebbet tépelődöm, és nem próbálok kompromisszumokat kötni.

¬ Egykori producerként hogy tekint a magyar filmre?

2010-ig tagja voltam a filmes nagykuratóriumnak, és ahhoz képest Vajna sok szempontból jól változtatott, hatékony szisztémát alakított ki. A rendszere azonban túlságosan egyetlen személytől, tőle függött, nem voltak benne intézményi garanciák a minőségre, a sokszínűségre. Ugyanúgy, ahogy a NER is sok területen hatékonyabb államigazgatási modelleket (is) hozott, modernebb intézményeket, mint a korábbiak, de ezzel párhuzamosan drámaian csökkent a színes, konfliktusos társadalmi párbeszéd a nyilvánosságban, pedig ez nem spórolható meg középtávon. Ezért megy el sokszor hülyeségekre az adó, az új, kezdetben hatékonyabb intézmények éppolyan megcsontosodottak lettek, mint amiket leváltottak. A mi iskolarendszerünk, a szocializációnk jellemzően nem a vitatkozásra, érvelésre, meggyőzésre trenírozza a gyerekeket. Úgy gondoljuk, hogy a vita a hatékonyság akadálya, összekeverjük a párbeszédet azzal, hogy mindenki egyszerre beszél.

¬ Angyalbefektetőként hogy látja, mennyire veti vissza a startupok kreativitását az Orbán-­kormány rossz oktatáspolitikája, központosítása, korrupciója?

Önmagukban ezek nem akadályai egy-egy induló technológiai vállalkozás sikerének: van jól képzett, tehetséges és megfizethető munkaerő, tökéletes internetes infrastruktúra, és olyan korszerű urbánus légkör, ami vonzza a startupokat. Mélyebb probléma a frusztrációt és az önhittséget vegyítő magyar befelé fordulás, és az, hogy nálunk – a dualizmust kivéve – a vállalkozót nem a fejlődés motorjának, hanem gyanús, élősködő elemnek tartják. Ebben egyébként Orbán Viktor néha jó hangot üt meg, amikor azt mondja, merjünk nagyok lenni, higgy magadban, ne fogadd el a determinációkat. Orbán sok tekintetben olyan, mint egy vállalkozó. Kockázatot ugyanakkor jellemzően ő visel, az alatta lévők már nem önállóak, utasításokat teljesítenek, és folyamatosan iránymutatást várnak. Ez viszont nem az a vállalkozó szellem és szervezet, ami egy közösséget messzire visz. Azért nem működnek például jól az állami vállalkozásfejlesztő programok, mert ahhoz önálló döntési jogkörök, partneri szemlélet és felelősségvállalás kellene alsóbb szinteken is. Ez a kockázatkerülő rendszer persze nincs ellenére a magyar társadalomnak.

¬ Mit gondol, félnünk kell a mesterséges intelligenciától?

Egy sci-fi-író mondta a napokban, hogy a félelem a mesterséges intelligenciától részben a nevéből ered, helyesebb lenne, ha dehumanizálnánk, és mondjuk alkalmazott statisztikának neveznénk. Minden ilyen drámai jelentőségű új technológia felpörgésekor kicsit megjelenik a világvége-hangulat. Egyelőre annyit tudunk, hogy ez a gépi adat- és viselkedésmágus hamarosan brutális erővel belép a mindennapjainkba, ráadásul gyorsabban, mint azt az internet tette. Én is úgy hiszem, hogy kétféle ember lesz, az egyik, aki megmondhatja a komputereknek, hogy mit csináljanak, és mindenki más, akinek a komputerek mondják meg, mit csináljanak. Ebben nagy fenyegetés is van. A hagyományos liberalizmust ma annyira kezdi ki a technológiai fejlődés, mint a populista politikusok. Algoritmusok fogják megmondani, mi a jó és mi a rossz, mit tehetsz, mit nem. Már most is szabad választást lehet nyerni algoritmus által írt deepfake-ekkel. A Facebook pedig megmutatta, hogyan sérül a polgári szabadság, ha az algoritmus akarva-akaratlan ösztönzi, hogy hitekhez, hordákhoz csatlakozzunk reflexió nélkül. Egyébként nem biztos, hogy mindenkinek meg kell adni a szabadságot, hogy beleszóljon a világ dolgaiba, lehet, hogy jobban járunk, ha jó páran felveszik a VR-szemüveget, és hagyják magukat szórakoztatni. ¬ Hamvay Péter