Húsbavágókérdések

HVG

Bármit mond vagy csinál a kormány, érdemben és generálisan alacsonyabb árakkal nem fogunk találkozni a boltokban a következő egy-két hónapban, legfeljebb már nem lesz elviselhetetlen a drágulás mértéke. Már amennyiben kibírható, hogy májusban az élelmiszerek ára még mindig 33,5 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit, miközben a nettó keresetek ez idő alatt alig több mint 15 százalékkal nőttek. A kormánypropaganda akciói is legfeljebb csak részlegesen és korlátozottan tudják mérsékelni az inflációt, akár ársapkának, akár kötelező leárazásnak nevezik azokat.

A kormánynyelv az élelmiszerárstopok „kivezetéséről” beszél, de ha ezt lefordítjuk magyarra, akkor az augusztus 1-jén induló konstrukció csak tovább bonyolítja az árképzést és annak megértését. Az új szabályok két hónapig élnek – vagy bármeddig, hiszen az eredetileg ideiglenesnek ígért árstopokat is már számtalanszor meghosszabbították. A nyolc árstopos árucsoport (cukor, liszt, étolaj, csirkemell és far-hát, sertéscomb, 2,8 százalékos UHT-tej, tojás, burgonya) termékeit a kiskereskedők nem adhatják majd a beszerzési árnál (a beszállító által számlázott bruttó átadási árnál) drágábban, két árucsoport termékeit pedig mindig a beszerzési árhoz képest legalább 15 százalékkal leakciózva kell kínálniuk. Az árstopok kivezetéséről már csak azért sem lehet beszélni, mert – a HVG iparági forrásai szerint – az általános kötelező akciózással együtt a boltok vesztesége nagyjából ugyanannyi marad, mint amikor az eredeti árstop élt. A kötelező akciók ugyanakkor húsz termékcsoportra vonatkoznak, és ezek között már a kávé és az üdítőital is szerepel. Közülük egy-egy termék árát egy hétig kell leértékelni, méghozzá mindig a megelőző egy hónapban alkalmazott legalacsonyabb árhoz képest (a lejárat előtti utolsó pillanatos árakat kivéve).

Hogy ez pontosan milyen árakat eredményez a boltokban, azt nehéz megjósolni, hiszen még a Magyar Nemzeti Bank is azt állította, hogy az árstopok nemhogy visszafogták volna az inflációt, hanem éppen hogy dobtak rajta. Az Agrárközgazdasági Intézet beszerzésiár-közlései alapján mindenesetre még az is lehet, hogy egy-egy eddigi árstopos termék olcsóbb lesz, hiszen például a tej, a tojás, a liszt és az étolaj beszerzési ára érdemben csökkent az elmúlt időszakban. Csirkemellből és cukorból viszont szinte biztos, hogy augusztustól csak a jelenlegi legolcsóbbnál drágább áruval lehet találkozni a boltokban.

A beszerzési ár alatti kiskereskedelmi értékesítést egyébként törvény tiltja – ezt a szabályt azonban a kormány a veszélyhelyzet adta hatalmával (vissza)élve rendeleti úton felfüggeszti az érintett árucsoportok esetében. Még aggályosabb, hogy ez a megoldás a beszerzési ár felfedésével egyenértékű, hiszen a polcokon feltüntetett árakból és a leárazás mértékéből könnyedén visszaszámolható a beszerzési ár, márpedig az üzleti titok. Innentől fogva a kereskedők és a beszállítóik meglehetős pontossággal tudhatják, hogy egy adott beszállító egy adott kereskedőnek mennyiért adott át egy terméket. Ezzel sérül a szabad verseny, és felmerül olyan alkotmányos jogok sérelme, mint a vállalkozás és a szerződés szabadsága.

A Gazdasági Versenyhivatal szerint ugyanakkor nincs itt semmi látnivaló, ugyanis az alkalmazandó beszerzési ár lehet egy korábbi dátumú bruttó átadási ár, vagy ha egy napon belül több szállítás van, akkor súlyozott bruttó átadási ár is. Ennek alapján a konkurens kiskereskedő nem tudhatja, hogy melyik beszerzésből adták a kormányrendeletben meghatározott kedvezményt – érvelt a hivatal a HVG kérdéseire válaszolva. Annyit azért elismert, hogy az adatokból következtetni lehet a beszerzési ár tendenciájára. A versenyhivatal szerint azonban erre eddig is lehetőség adódott a fogyasztói árak alakulása alapján.

A piaci működéssel homlokegyenest szembemenő, minden szereplő számára káros és megterhelő árstopok ilyeténképp történő „kivezetése” további piaci anomáliákat fog okozni – jósolják a HVG forrásai. Nagy baj, például áruhiány csak azért nem lesz, mert az élelmiszeripar és a kiskereskedelem szereplői a pandémia és a kormány sorozatos piactorzító beavatkozásai után szinte mindenre felkészültek. A kereskedők például már csak sztoikusan szemlélik, hogy éttermek, kávézók, szállodák egyaránt náluk intézik az alapanyag-beszerzésüket. A vevőnkénti mennyiségi korlát nem akadály, csak kényelmetlenség: az étterem teljes személyzete vásárol, és fordulnak, ahányszor csak kell. ¬ Kovács Gábor

Az agrárgazdálkodók határozott nemmel válaszolnak arra a kérdésre, hogy a válságos körülmények között és a 40-50 százalékos élelmiszer-infláció mellett nem kellett volna-e egy kicsit visszafogottabban sajnálni magukat 2022-ben. Bár nem szeretik nyíltan hangoztatni, többnyire arra hivatkoznak, hogy muszáj fejleszteniük és beruházniuk, különben végképp lemaradnak a versenyképességben. Ehhez pedig pénzt kell tartalékolniuk.

A Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke, Éder Tamás például úgy érvel, hogy az élelmiszeripar csak akkor tud hatékonyabban, kisebb önköltséggel és ténylegesen olcsóbban működni, ha egy erős, széles árualapot biztonságosan előállító termelői réteg van mögötte. Ehhez viszont fejlesztésekre van szükség. Azt mondják, ha idáig már korábban eljutottak volna, tavaly nem szabadultak volna el az árak. Ezért tekintik sorsdöntőnek, hogy mi történik az európai uniós forrásokkal, amelyekből elvileg 750 milliárd forint áll rendelkezésre élelmiszeripari beruházásokra.

Ezeknek a pályázatoknak az első részletét már 2021 végén kiírták, de egyelőre nem világos, hogy milyen támogatási döntések születtek, illetve hogy a kedvezményezettek mikor jutnak hozzá a pénzhez. Ráadásul ezek a források csak a beruházási költség 50 százalékáig finanszírozzák a fejlesztéseket, így az agrárvállalkozóknak is mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Ez többnyire bankhitel felvételét jelenti, ám most olyan magasak a hitelkamatok, hogy életveszély egy ilyen pénzügyi manőverbe belefogni.

Nagy István agrárminiszter még márciusban megígérte, hogy újfent sapkát tesznek a kamatokra is, de egyelőre nem jelentették be, hogy ennek fedezetére mennyit csípnének le a költségvetésből. Az agrárminiszter egy szegedi konferencián sejteni engedte, hogy 5-6 százalékos kamat kialkudására van esély. A bankárok ugyanakkor nem nagyon örülnek az újabb kamatsapkának, és arra hivatkoznak, hogy ha fejetlenül öntik a pénzt a gazdaságba, az megint csak az inflációt fogja gerjeszteni. Németh Dávid, a K&H elemzője azonban utóbb azzal tompította aggályait, hogy miután az agrárium mindössze a GDP 5 százalékát adja, a fejlesztések pedig elkerülhetetlenül szükségesek, így összességében a kamatsapkának nem lehet túl nagy negatív hatása.

Kérdés persze, hogy az agrárvállalkozóknak érdekükben áll-e megosztani a hatékonyságon megspórolt milliárdokat. Erre csak a verseny veheti rá őket. Márpedig a kormány több szempontból is ennek kiiktatásán dolgozik, hiszen továbbra is igyekszik például elérni, hogy a külföldi kiskereskedelmi láncok közül minél többet kiszorítson. Mint láttuk, Mészáros agrármenedzsere sem örül a bolti versenynek. Ha pedig azt nézzük, hogy mit akar fejleszteni a felcsúti milliárdos, az általa kiszemelt pulykaágazat éppen nem a hazai, hanem a külföldi piacokon szeretne terjeszkedni.