¬ A Batz márkanév németesen hangzik, mint a Birkenstock vagy a Scholl. Volt ebben szándékosság?

Sokáig valóban nem nagyon hirdettük, hogy ez magyar márka. De büszke vagyok arra, hogy Magyarországon tartjuk a gyártást, több mint százan dolgoznak az üzemben, és hatvanan a pomázi központban. Volt egy kis kitérőm Kínába, ott fél áron lehetne gyártatni, de a termék csak kilencvenszázalékos minőségű lenne.

¬ Korábban kávéautomaták üzemeltetésével foglalkozott. Hogy került ebbe az üzletbe?

21 éves voltam, amikor hallottam édesanyám beszélgetését a barátnőjével, akinek az apja kávéautomatákkal foglalkozott. Úgy tűnt, ebben nagy üzlet van. Akkor kezdték építeni a budakalászi Cora áruházat, a telefonkönyvből kikerestem a beszerzési igazgatóság számát, és felhívtam őket, hogy kávéautomatákat vinnék az áruházba. Még a falak sem álltak, amikor aláírtuk a szerződést. Automatákat béreltem, és nem sokkal a nyitás után már ezer pohár fölött volt a napi eladás. Ahogy nyíltak az újabb áruházaik, azokban is ott voltam, de többre vágytam.

¬ Ha sikeres volt, miért érezte kevésnek?

Mert tudtam, hogy ezzel csak egy vagyok a sok közül. Kávéautomatákat bérelni, üzemeltetni mindenki tud, csak jól kell sáfárkodni a kapcsolati tőkével, hogy bekerüljenek az automaták a megfelelő helyekre. Úgy éreztem, többre vagyok hivatva. Egy sportcipő megtervezése, a köré épülő sztori kitalálása, amivel most foglalkozom, sokkal izgalmasabb.

¬ 25 év alatt mi volt a legnagyobb kihívás a cége életében?

Több száz vagy akár ezer pár felett van a napi megrendelésünk. Amikor beütött a Covid, két hétig egyetlenegyet sem kaptunk. Kellett ez a makarenkói pofon, mert kicsit belekényelmesedtem abba, hogy mi vagyunk az első számú kényelmicipő-márka Magyarországon. Elkezdtük komolyabban venni a webshopot, ami annyira bejött, hogy végül a Covid-időszak lett az addigi legnyereségesebb évünk.

¬ A kényelmi cipőről először nem a szépség jut az ember eszébe, de az együttműködésük Vágó Réka dizájnerrel végül nagy siker lett. Az ön ötlete volt?

Kitaláltam, hogy behívok magyar divattervezőket ötletelni. Két napig jöttek kétórás váltásban. Végül Rékával volt meg a kölcsönös szimpátia. Eltelt pár hét, és hozott egy kis masnis modellt, hogy ez lenne az. Néztem, hogy se nem állítható, se nem fogja eléggé a lábat, de rajtam kívül mindenki tapsolt, hogy milyen cuki, úgyhogy kipróbáltuk.

¬ Jellemző, hogy akkor is hallgat a kollégáira, ha önnek más a véleménye?

Az asszertív cégvezetés híve vagyok, az én szavazatom egynek számít. Ha a többiek azt mondják valamire, hogy jó, elfogadom. Vágó Réka tervénél ketten voltunk szkeptikusak, mindenki más lelkesedett. Amikor bevezettük a terméket, lefagyott a szerverünk az érdeklődéstől. Az első nap közel ezer párat adtunk el, pedig kétszer annyiba került, mint egy átlagos papucsunk.

¬ A Batznál van masszőr, pizzasarok, pingpongasztal. Ezekkel meg lehet tartani a munkaerőt?

Járok egy közösségbe, ahol hasonló méretű cégek vezetőivel beszélgetünk. Az egyik fő téma a munkaerő motivációja, és mindenki úgy látja, hogy a céges jólét van olyan fontos, mint a fizetés. Az ember az aktív élete felét a munkahelyén tölti, az teljen el úgy, hogy kellemes környezetben vagyunk, olyanok között, akikkel jól kijövünk. Aki feszültséget kelt, attól akkor is megválunk, ha a teljesítménye jó.

¬ Ön mondta, hogy voltak külföldi érdeklődők a cége felvásárlására, de nem akarta eladni. Miért?

Ez nem szoftvercég, nem működik magától. Az operatív vezetőm nagyon jó, mindenki a helyén van, a maga területén kiváló, de a kreatív vezető én vagyok. Nélkülem is vinné a tehetetlenség a céget egy darabig, de hosszabb távon hiányozna az innováció, amit én teszek bele.

¬ Meg szokta nézni mások cipőjét?

Ez borzasztó, de bárhova megyünk, repülőn, nyaraláson, mindenhol megnézem. Sőt ha olyat látok, ami ötletet adhat, le is fotózom. A magyar férfiaknak átlagosan két-három pár cipőjük van, a nyugat-európaiaknak sokkal több, ami életszínvonal, de igényesség kérdése is. Én a másik véglet vagyok, el sem merem mondani, hogy hány pár cipőm van.

¬ A boksz tudja segíteni az üzleti életben?

Kitartásra tanít. Versenyzőkkel is edzünk, ez nem fitneszboksz, hanem rendes bunyó. Sokszor eltört az orrom, egy éve a fülvédő ellenére beszakadt a fülem, volt, hogy a bicepszem szakadt le félig. Kicsit vissza is vettem a tempóból, olyan kemény pofozkodásokba nem megyek bele, hogy napokig fájjon a fejem.

¬ Csalódott lenne, ha egyik gyereke sem vinné tovább a családi vállalkozást?

A 22 éves nagyfiam, kicsit talán az én hatásomra is, orvos lesz. Reményeim szerint a kisebbik fiam a Corvinuson tanul majd. Örülnék, ha vagy ő, vagy a kislányom, aki még csak 12 éves, továbbvinné a céget. De a legfontosabb, hogy azt csinálják, amihez kedvük van. Nem muszáj apuka székébe beleülni, ez az elvárás roppant nyomasztó lehet. ¬ Matalin Dóra