Jéglabor

Húszfős legénységnek és két kutyának biztosít kellemes élet- és munkakörülményeket az az úszó-lebegő laboratórium, amely az Északi-sark környékén vizsgálja majd az egyedülálló ökoszisztémát, illetve a globális felmelegedés hatását az ottani biológiai sokszínűségre. A Tara Polar Station nevű kutatóállomást 18 hónapnyi építés után 2024 szeptemberében tervezik vízre bocsátani, az első telet „bemelegítésként” egy norvég fjordban töltené, hogy aztán a rá következő évben induljon sarkvidéki útjára. A sarkkörön jóval túlra, az északi szélesség 82 fokánál is messzebbre eljutó mobil labort minden bizonnyal körbezárja a jég, így 400 napon át sodródhat a jégmező tábláival, napi 10 kilométeres sebességgel.

A Tara Polar Station a nemzetközi űrállomás (ISS) földi megfelelője lehetne, amelyen a kutatók két évtizeden át, összesen tíz egymást követő tudományos misszió keretében tudnák tanulmányozni a sarkvidéki világ változását – fejtegette Romain Troublé, az óceánkutató francia Tara Océan Alapítvány főigazgatója a Le Monde napilapban. Az Északi-sarkvidékre induló korábbi expedíciók szerinte keveset foglalkoztak a régió ökoszisztémájával, az új laborhajó ezt a mulasztást pótolná. A francia vezetésű projektben 15 ország 40 kutatóközössége vesz majd részt, az állomás fenntartásának költségei a tervek szerint viszonylag szerények lesznek, évente legfeljebb 3 millió euróról van szó.

Az állomás tervezésekor ügyeltek arra, hogy működés közben a lehető legkisebb mértékben károsítsa a természetet. Kezelik, tisztítják például az energiatermeléshez és fűtéshez használt olaj füstjét és égéstermékét is, nyaranta pedig az energiaszükségletének ötödét napelemek biztosítják. A két kutya nem hobbicélokat szolgál, hanem azt várják tőlük, hogy jelezzék, ha jegesmedvék közelítenek, mivel azok komoly károkat tehetnek a kültéri tudományos berendezésekben. A kutatók és a legénység kiválogatásánál pszichológiai teszteket is elvégeztetnek a jelentkezőkkel, mert a szervezők biztosak akarnak lenni abban, hogy a téli hónapokban is kibírják majd a kis alapterületen való összezártságot – a körülmények hasonlóak lesznek, mint az ISS űrhajósai számára. A felkészülés másik nagy kihívása, hogy a szűk helyre minél több tudományos berendezést tudjanak bezsúfolni, és azok lehetőségeit optimálisan használják majd ki a kutatási programokban.

Ezek igen szerteágazóak lesznek. Az állomás munkatársai – klimatológusok, biológusok, fizikusok, jégkutatók, oceanográfusok, orvosok – egyebek mellett vizsgálják majd a szélsőséges körülmények között az életet lehetővé tevő alkalmazkodás formáit (például azt, hogy különféle organizmusok hogyan élik túl a hosszú sarki éjszakát), a jégolvadás és a szennyeződések következményeit, új molekulákat és fajokat keresnek, megfigyelik az északi-sarkvidéki halállományokat és a mérsékeltebb éghajlatról származó fajok megjelenésének hatásait. De például olyan, kevéssé ismert üvegházhatású gázokat is kutatnak, mint a víz zöld elszíneződését adó fitoplankton bomlása során keletkező dimetil-szulfid, amely kondenzációs magként működik a felhőképződésben.