A környezetszennyezés csökkentését, sőt akár a klímaváltozás megállítását is remélik kutatók génmódosított fáktól, amelyek egyes példányai már a természetben növekszenek. Miattuk másképp kell aggódni, mint a gmo-gabonák esetében.
Nyárfaerdő az Egyesült Államokban. Módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt
AFP / MINT IMAGES
Mesterségeslombok
Nem véletlen, hogy sok kísérlet zajlik a nyárfával: ez az egyike azon kevés fafajnak, amelyek különösen alkalmasak genetikai módosításra, könnyen szaporíthatók, és gyorsan nőnek (két év alatt 4–6 méteresre is). Már az első, Belgiumban 1988-ban megszerkesztett gmo-fa is nyár volt, azt egy gyomirtó szerrel szemben tették ellenállóvá. Ezenkívül világszerte több-kevesebb sikerrel próbálkoznak eukaliptusz, lucfenyő, nyír, gesztenye és papaya génjeinek módosításával. A kísérletek leggyakoribb célja a papírgyártást nehezítő lignintartalom csökkentése, de világszerte több laborban is dolgoznak a fák növekedésének meggyorsításán. Továbbá keresik a szárazság- vagy fagytűrő, illetve a kártevőknek és a betegségeknek ellenálló fajokat is.
Hivatalosan nagyon kevés került még csak a természetbe (az Egyesült Államokon kívül Belgiumban, Brazíliában, Finnországban, Indiában, Kanadában, Malajziában, Svédországban és Új-Zélandon zajlanak szabadtéri kísérletek), mivel a környezetvédők és a kutatók nagy része időzített bombának tartja a gmo-fákat. Egyrészt mert a belőlük származó pollenek és magok a levegőben és vízben messze terjedhetnek (a fenyőpollenek 3 ezer kilométerre is eljuthatnak), és ezt a hatásukat évtizedeken át kifejthetik. Másrészt invazív fajokká válhatnak, és olyan tulajdonságokat terjeszthetnek el, amelyek megbontják a honos ökoszisztémák egyensúlyát. Mindez azért különösen aggasztó, mert a fák esetében túl hosszú a tesztidőszak, és mire esetleg kiderül, hogy mégsem olyan hatékony a megváltoztatott tulajdonságuk, már nagy területen élhetnek.
Eddig egyedül Kínában engedélyeztek hivatalosan is egy kártevőkkel szemben ellenállóbbá tett nyárfát, amelyből 2002-től kezdve 1,4 millió csemetét ültettek el. A hagyományos fajtákkal vegyesen telepített növénytől több faanyagot vártak és azt, hogy segít az elsivatagosodás elleni küzdelemben. Azóta viszont messze túlterjeszkedett eredeti ültetési területén, módosított génjével „megfertőzte” az őshonos társait is, amelyek e pozitív szelekciós előny birtokában ugyancsak özönfajként kezdenek viselkedni.
